2009. február 4., szerda

Mint egy..

ketrecbe zárt oroszlán, úgy érzem magamat. Az oroszlán is nagyon lusta, imád heverészni, ám ha mindez kötelező és az egyetlen, amit tehet, akkor az már nem is olyan jó.
Körbe és körbe keringek, egyre csak..

(Az elégedetlen ember, hjaj. Soha semmi nem jó neki. A hülyéje - gondolta az oroszlán, és visszafeküdt aludni.)

Nincsenek megjegyzések: