Szombati szőnyegjárás

Ha valaki most látott volna, nagyot nevetett volna. Úgy viselkedtem, mint utoljára egy-másfél éves koromban. Ugyanis akkoriban az volt a szokásom, hogy nem tudván még járni, a földön négykézláb (azaz két kéz s két láb) mászkáltam fel s alá, és nagy elmélyülten szedegettem fel a koszokat, piszkokat a szőnyegről. Szüleim nevetve konstatálták ezt a szokásom, bár hozzá kell tennem, volt kitől tanulnom, hisz anyukámat sem kellett ez ügyben félteni. Tisztaságmániája ugyan még csak tudat alatt, de már akkor kezdett rámragadni. (Azóta persze nagy erőfeszítések árán sikerült levetkeznem ezt, nincs elviselhetetlenül túl nagy tisztaság vagy rend körülöttem, bár az emiatti lelkiismeretfurdalás ugyanúgy megvan. Hogy erre Freud mit mondana, el tudom képzelni. De úgysem hiszek neki.)

Szóval az előbb alaposan felszedegettem az apró kis porszemcséket a vörös szőnyegről. S hogy hogy nem, találtam egy csomó szezámmagot is. El nem tudom képzelni, hogyan kerültek oda. Igaz, két napja csináltam valami szezámmagos-mézes tofut gyömbéres-narancsos-szójaszószos öntettel, nem túl kielégítő eredménnyel, ám az étel csupán a konyhát és az étkezőt járta meg.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy milyen nevetséges bír lenni az ember. I mean én. Hiszen ugyanez idő alatt elővehettem volna a porszívót is. De lusta voltam. Valahogy a porszívózást mindig nagy dolognak tartottam, amire rá kell készülni. És ahhoz én most gyenge vagyok - nyugtatgattam magamat. S amúgy is, ez a hülye szőnyeg, amit ugyan imádok, sajnos idegesítően vonzza magában a porszemcséket, és ezért vagy két naponta kéne porszívozni. Na, azt már nem. Szóval mászkáltam egy jót, gyermeki örömmel kurkászva az anyagot. S aztán pedig elégedetten tértem vissza ágyamba pihenni. Miután az előbb már befejeztem könyvemet, Vlagyimir Szpektir Ennyi nem elég! című regényét, áttértem a digitális világba, hogy nyomot hagyjak benne. Ezennel megtettem.

Ui: A könyvet amúgy ajánlom. Kortárs orosz mű egy reklámos yuppiról, aki ugyan csak 25 éves, de felesége és gyereke van, ám ideje nagy részét bárok és klubok bejárásával tölti, miközben válogatás nélkül töm magába mindenféle drogot és szed fel nőket. S hogy miért? Mert magányos, mert depressziós, mert szeretethiányos, mert fasz és mert elégedetlen, mert elege van az orosz kisstílűségből, mert ő is korrupt, mert gazdag is, de utálja a kapitalista, globalista, multicéges világot, és állítása szerint kis cégével próbál ez ellen harcolni, miközben pedig teljes mértékig kiélvezni a kapitalizmus minden gyönyörét.

Ui2: Tervem szerint a blog jobb oldalára rakok egy könyves izét, ahol majd mindig bejegyzem, mit olvastam, meg talán azt is, hogy mi a véleményem róla. Akinek kedve, szóljon majd hozzá, kíváncsi lennék, ti mit gondoltok róluk.

Csokoládé