Karafiáth Orsolya_A Maffia-klub
Az első könyv, amit Magyarországra hazatértem után kezembe vettem. Kortárs, furcsa, őrült, de jófejnek tűnő magyar csaj. Na lássuk.
Hát mit mondjak, nem volt szerencsém. Nehezen indul, kell vagy húsz oldal, hogy belejöjjek. Aztán beindul valami, izgalmasnak induló történet, krimiszerű. Aztán sítlusváltás, mert narrátor változik. Rájövök, ez így lesz végig, mindig más és más fog beszélni, s ez megijeszt. Hisz ehhez nagy írókéz kell, igazi stílusbravúr, hogy mindezt jól bírjuk. És nem is megy. Van olyan rész, ami kurvaidegesítő. Persze van olyan is, ami jól van megírva, mert azért jól is tud írni Karafiáth. De aztán megint valami becsesz.
Közben tetszik, hogy az én jelenemről szól, Budapest, bölcsész és egyéb elcseszett értemiségről, azokon a helyeken játszódik, ahol én is járok, olyan könyveket és filmeket emlegetnek, amiket mi is nézünk, olvasunk. Ám valahogy túl sok a szerencsétlenség, a kiégett ember, mintha mindenkinek mindig szarul menne. Pozitív hős? Na, az egy szál sem. Persze van, aki így látja, de én nem. És ez még nem is lenne baj, ha végig élvezhető lenne. A közepén van egy kis rész, amikor szenvedek, de aztán viszont megint jó jelenetek jönnek. Faluszélén élő csaj, italjaival és naplóival a polcon. Otthagyott, régi autó a kertben. Neurotikus levelezések, amiket nem értek, mert nem vagyok ilyen, de vonzanak. Művészlelkek. Furcsa szépségmániás csaj, aki nem csinál semmit, csak fürdőt fürdő után vesz, szinte bezárkózva, beszabályozott egészségmániás életet él. (Itt volt valami áthallás a másik fura magyar írócsajra, Tisza Katára, ahol szintén volt egy ilyen szépségőrült vonal.)
Na szóval, végülis élveztem, furcsa világok tárultak fel, néha perverz, néha tragikomikus. De az alapsztori, az nem tetszett, Az, hogy az egész egy krimibe van ágyazva. Azt nincs jól megírva. Nem igazán tudtam találgatni, vajon ki lehet a gyilkos, ha egyáltalán van. Találgattam azért, de nem sikerrel. Hisz a végén Agatha Christie nyomdokaiban nagy közös találkozó során derül fény a valóságra, amit senki nem sejtett. Bár itt rendőröket nem hívnak, hisz ez a magyar valóság, és megértjük a gyilkosságot is. Itt minden belefér.
És még hozzátenném: apukám is olvasta, és kiderült, pár dolgot teljesen máshogy értettük. Ő észre sem vette, hogy az egyik leszbikus. Én igen. Vagy tévedtem volna? Na, hát ez azért sokat elárul a könyvről.
Bár azért ajánlanám. Csak kell egy jó nagy levegővétel hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése