Update 2

Na, végül csak pénteken műtenek. Húzódik-halasztódik a dolog, többek között a Honvéd kórházban történt csőtörtés miatt. Csak lennék már túl rajta. Addig itthon rokizom. Ez persze nem olyan rossz, hisz egész nap pihenhetek de közben persze baromi nyomasztó is. Nem tudok járni. Feküdni is kényelmetlen. A lépcsőn nem tudok fel s le menni, hanem Marci visz le. Jobb lábam is fáj már, mivel csak azt használom. Nehéz leülni, nehéz felállni, és egy egyszerű kávékészítés közben kifáradok. Érdekes érzés a kiszolgáltatottság. (És közben az, hogy mennyire drágák velem a szüleim és Marci. Szóval igazából szavam sem lehet, jó dolgom van.)


Amúgy egy éjszakát már bent töltöttem a kórházban egy néni és két ötvenes nő között fekve, kiabáló RTK Klub, Kék fényes pedofilok és járókeretek társaságában. A szoba egész jó, minden új benne, van wc és zuhanyzó, amiben ugyan nincs meleg víz. Megérkezésem után hamar szóba elegyedtem a szobatársakkal. Pár óra alatt egész kis tábori hangulat alakult ki, igaz, hogy semmi közös nem volt bennünk, azt leszámítva, hogy egyikünk sem tud csak úgy kihuppanni az ágyból és fürgén szaladgálni.

Szomszédomat, nevezzük Szanaxnak, nyáron érte baleset. Szilánkosra tört a sípcsontja, eltört a combja és szétment a térde is. Ahova bevitték, egy közép-magyaroszági kisváros balesetijére, ott csak a sípcsotjával törődtek, kapott sok fémet és csavart a lábába, azt annyi. Azóta sem tud rendesen járni, óriási fájdalmai vannak. Lelkileg teljesen belerokkant ebbe, depressziós lett, szuicid gondolatokkal. Nem tudja elfogadni, hogy rossz a lába, azt, hogy nem tud dolgozni, pedig " az élete a munkája". Ám botot nem hajlandó használni, illetve a múlt hétig más orvossal sem vizsgáltatta meg magát. Antidepresszánsokat és Xanaxot kezdett szedni, totál kész van. Aztán mikor végre ránézett más is a lábára, megállapították, hogy ezzel bizony még sok teendő van, és hogy ott Vácott jól elbaszták.

Végül tegnap megműtötték. Láttam, ahogy folyik ki a vér és genny a lábából. Most lassan talán majd rendbejön. De érthetetlen, hogy miért töltötte az elmúlt fél évet otthon, ahelyet, hogy tett volna valamit. Ha nem tudom használni a lábam, "ha még felmosni sem tudok vele", hát csak csinálok valamit. De ő nem, szegényke, ő csak sopánkodott, szenvedett. Persze lehet, hogy előtte is ilyen negatív volt, depressziós és beteg. Lehet, hogy azért történt a balesete is. Nem tudom, csak azt, hogy sajnálom és drukkolok neki. Na meg azt, hogy ép testben ép lélek, ja és fordítva is...

És, hogy rend a lelke mindennek.