Hasba szúrtam magamat.
De kösz, jól vagyok. Mert csak egy injekcióstúvel tettem, és vérhigítót nyomtam be, hogy ne keletkezzen vérrög a lábamban és nehogy véletlenül trombózist kapjak.
Túl vagyok a műtéten, ami szerencsére végül nem volt olyan komoly, mint vártuk. Meniszkuszaim ragyogóan vannak, még a kampós tesztet is kibírták (amikor a doki egy kampószerú valamivel megrángatta őket, juj), a szalagjaimnek pedig csak a fele szakadt el. Azokat kivették, míg az ép szálak bent maradtak, és tovább szolgálják térdemet. Így nem került sor semmilyen pótlásra, combból ínkihúzásra és hipphopp fel tudok gyógyulni. Már egészen jól megyek, bár a bal lábamnak újra kell tanulni a járást. Magyaráznom kell neki: most hajlíts, most emelj, most egyenesíts, most rátámaszkodik. Tiszta hülye lett szegény. Bal combom is kissé lefogyott, most hízókúrára fogtuk, azaz edzenem kell minden nap.
Na de elég is legyen a testemből.
Közben kiolvastam pár könyvet, többek között David Mitchell Number 9 dream címú regényét. Zseniális.
És Rosamunde Pitcher Téli napforduló címú könyvét. Ultra nyálas. Nem reális. Idegesítő, mégis magával ragadó. Olyan, amit nem lehet letenni, ha már elolvastál vagy tíz oldalt belőle. Kórházba és repülőre, esetleg strandra ajánlott. Máshol és máskor szigorúan tilos!! (Ja, és férfiak sem hiszek, hogy nagyon kibírnák.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése