Na, éppen az előző post megírása után futottam bele ebbe a cinikus esküvői írásba, malackarajon. Jól összefoglalja, hogy mi az, amit nem akarok, vagy nem így, ilyen lihegősen. Csokiszökőkút - auuuuuu. Társastánc - szszszsz. Tüllszív - jujujj. Na, inkább idézem :) (A post folytatása pedig már az esküvői menüről szól.)
"Minden évben lányok százai vesznek meg egyetlen cél érdekében. Fogcsikorgatva diétáznak, szoliznak, hetente kontyba tűzetik direkt erre az alkalomra megnövesztett hajukat, csokiszökőkút után kajtatnak, monogramos tüllszíveket hímeznek, vagy bonbonokat csomagolnak organzába, összevesznek az apjukkal, mert az nem hajlandó felvenni a kobaltviola nyakkendőt, pedig az olaszból hozatott magazin szerint idén tavasszal ez a divat.
Beiratkoznak társastánc tanfolyamra a párjukkal együtt, aki hiába is próbálna menekülni, a nyitótáncnak tökéletesnek kell lennie, végül felhúznak valami újat, valami régit, valamit, amit kölcsönkértek és valami kéket, belepréselik magukat az aktuális trendnek megfelelő hófehér/ekrü/pezsgőszínű ruhába, majd a természetesnek és ártatlannak tűnő, valójában vakolatnyi sminkben megkezdik életük legnagyobb menetelését. Új cipőben, mert az anyjukra sem hallgatnak.
Menyasszonyként, egy tökéletes májusi esküvőn."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése