Régóta tervezek egy álom-blogot indítani. De ez örökre a tervezés fázisában fog maradni - attól félek. A blog az álmaimról szólna, amelyek szinte mindig zseniálisak, és szinte mindig képezhetnék alapját egy eredeti forgatókönyvnek.
De mostanában kevesebb az akció és a sci-fi is.
A téma: a valóság, közelebbről az esküvő témája.
Már megint valami baromságot álmodtam: esküvőnket, fehér ruhát, virágokat. Ez így borzasztó unalmasan hangzik, egy béna csaj még fantáziátlanabb álmának (jó, jó, ez biztos normális, hiszen nő vagyok). Nem is akarom ezt cáfolni, csak hozzátenném: azért van mindig valami csavar a történetben (sztori kifejezést azért sem használom).
Például, hogy hirtelen kerül rám a ruha, varázsütésre benne vagyok, majd csak későn eszmélek, hogy ez olyan klasszik habos fehér ruha, ami ugyan szép és jól áll, de én baromira nem ilyet akartam, illetve hogy ezt nem is én választottam...
Máskor meg bizarr helyen, 2 perces sebességgel döntünk róla, hogy na majd most megesküszünk, valami lépcsőfordulóban, és csak utána eszmélünk, hogy dehát alig volt itt valaki!
Volt, amikor meg a vonatablakon kiugorva, aztán Delhi utcáin rohanva menekültem el a gyilkos üldözőm elől - na, ez ugye, hogy érdekesebb?! Csak, mert ebben nem is volt szó esküvőről. Persze kinek a pap, kinek az anyakönyvvezető :P
Na, inkább befogom, és igyekszem visszatérni az Oscar-díjas álmokhoz.
Csók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése