Jóga után mindig új ember leszek. Vagyis sajnos azért nem új, de totál felfrissülők, mégha mindenem fáj is. De jól. És okosulok is. Ma miközben talpammal a falon, fenekemmel az égben, vállammal a földön hídban álltam/ültem/nemtommitcsináltam, de azt keservesen, az egyik jógatársnő elmesélte hétvégi élményeit. Ahol az egyik kisfiú addig mászott a fára, amíg mindenki őt nem nézte (és ezért aztán jó nagyot zuhanva földre nem pottyant). Exhibicionista – vélte másik társnőm, mire a jógatanárnő: Biztos oroszlán volt. Válasz: Hát persze. Én csak hallgatok, próbálom lapockáim jól összehúzni, mellkasom kitolni, combom nyújtani, mire már meg is érkezett a következő kis megjegyzés. Bezzeg az én párom, ha kimegyünk a Normafára, csak lefekszik a takaróra, és meg sem mozdul órákon át. Persze bika a szerencsétlen.
Én meg gondolkodom. Tehát az oroszlán központi ember, a bika meg lusta. És amikor a végén a széken áttekeredve relaxáltunk, az fúrta az oldalamat (pedig nem szabadott volna semmire sem gondolnom): Vajon, amikor én kimegyek a mosdóba itt a jógastudióba, mind összesúgnak a hátam mögött, hogy „Hm, látszik abból, amilyen hallgatag, na meg abból, ahogy a csipejét tartja, hogy bizony ő Szűz., vajon így vélekednek? Remélem nem. De végülis mindegy. Lényeg, hogy én nem hiszem, hogy csak annyi karakter van az emberek között, ahány csillagjegy. De nem is az ilyen ezoterikus okosságokért járok ide. Hanem, mert kitekeredni jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése