Hiába a blog arra van, hogy mindent leírjak, amit csak szeretnék, őszinte legyek és könyörtelen, valójában mégsem tehetem ezt meg. Mert írnék még többet is, ami nyomja lelkem, de nem lehet, mert akikről szólna, vagy akikre vonatkozna, azok is olvashatják, és akárhogy is vigyázok, kertelek, finomítok rajta, rájönnének, hogy róluk van szó.És ezt nem tehetem meg. Sértheti őket, hogy miért írok személyes dolgainkról,vagy miért osztom meg a világgal a velük kapcsolatos érzéseimet, vagy egy helyzettel kapcsolatos gondolataimat.
Persze ezt nem bántó célzattal tenném, hanem mert vagy nem vagyok biztos magamban, vagy azért, mert kiváncsi lennék rá, hogy más mit gondol bizonyos helyzetekről, kinél hogy van ez.
Vagy csak úgy. Mert jó.
Ti hogy oldjátok meg/fel ezt az alapvető konfliktust?
2 megjegyzés:
Jó nehezet kérdeztél. Általában úgy csinálom, mint a "hoztam is ajándékot is meg nem is" esetén. Próbálok úgy blogolni, hogy azzal mást ne bántsak meg. Ez azért elég nehéz, mert az enyém alapvetően egy rinyablog (még mindig).
Meg az ember nyilván nem ír neveket, így aztán az anonimitás is megmarad (talán). De tényleg nehéz eldönteni, hogy mit mutatsz meg magadból, a gondolataidból, főleg ha a olyanok is olvasnak, akik ismernek is.
szvsz az onreflexio resze a kontroll is
en megmondanam neki(k) szemelyesen es max utana a hozza kapcsolodo gondolataim leirnam
vagy ha ezt nem tennem, nem irnam le is valszeg el is felejtenem hamar m nem olyan fontos
fura de a blogolas neha segit relativizalni dolgokat, nem kiborulni, turelemre tanit. az en esetemben legalabbis.
Megjegyzés küldése