Kezd kialakulni blogger identitásom. Hogy miből áll, azt nem igazán tudnám megmondani. Hisz eddig sosem gondoltam úgy magamra, mint so called blogger, de mégiscsak. Mert most eljött az a pillanat, amikor már érzem, igen, én szeretem ezt csinálni.
Mert nincs mit tenni, függő leszel. Függő leszel az írástól, gondolataid kifürkészésétől, majd lejegyzésétől. Valójában az exhibicionizmustól leszel függő. Hiába ez sosem volt szimpatikus, hiába mindig elítéltem az ilyen embereket, és magamra sosem gondoltam úgy, mint egy magamutogató valakire, talán mágiscsak az lettem. De úgy érzem, az igazi, önző, exhibicionista viselkedés vádja alól felment az a tény, hogy rajtam kívül még több millió ember ugyanezt csinálja. Zillion ember. Persze mondhatnánk, csak azért, mert ő kútba ugrik, te is bazeg? De ez nem ugyanaz. Már csak ha a kis Magyarországot tekintjük, amit eleve kurvaciki kis Magyarországnak nevezni, szóval már ha csak ezt nézzük, több száz, sőt, megkockáztatom, sok tízezer blogoló arc van itt.
Mert jó ezt csinálni.
Még egy kérdés felmerült bennem: ez egy olyan csaj-ego blogféleség? Vagy egyik sem? Vajon átjön, hogy jaj, csaj vagyok? Mert ugye vannak olyan blogok, amik valahogy nagyon nősek. Vannak, amik nem. Emellett vannak a neurotikus blogok, de egyém még az sem. S ha mélyen magamba nézek, sajnálom ezt. Lennék neurotikus lény, lány, aki itt szendvedi ki a bajait, mert az jó. De sajna nem olyan vagyok. Helyette egy ilyen meghatározhatatlan izé vagyok. Persze valszeg mindenki ezt érzi.
Inkább gyorsan zárom is soraimat.
A kibaszott exhibicionizmusomtól lassan hánynom kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése