Időtlenül vagy túl időzve illetve három után, hat előtt..

Hazaértem. Most jet lagesen, amire magyarul még nincs jó szó, de nekem igazán tetszik cyberpop által kitalált szó: időbaj. De amúgy nincs baj, a város ugyan nagyon szürkének látszik, mindent beborít valami szürke, homályos réteg, de tudom, hogy alatta gyönyörű, csak ráférne már egy nagytakarítás. Lakásom mosolyogva fogadott, ahogy a szüleim is.

Az úton ide irogattam egy picit, de nem tudtam felrakni a netre. Hát most megteszem, még ha már kicsit szégyellem is érte magam. De az őszinteség, az nagyon fontos../////


New York, John Fitzgerald Kennedy reptér. Balra Starbucks és Burger King, jobbra pizza és bagel hely. Aoki Takamasat hallgatok. Körülöttem egyre több a magyar, s ó jaj, identitásom rejteni próbálom. Olyan durvák, furák. Béna a hajuk. Olyan szomorúan néznek. Nyitott szájjal esznek. Egy hambi után még egy pizzát is betolnak. És minden apuka sört iszik. És mogorvák. Persze valószínűleg elsősorban azért azok, mert nyaralásuk a végét járja, és az mindig szomorú dolog. De igazán felfoghatnák pozitívan, hogy aszta de király, New Yorkban jártunk, a Central Parkban sétáltunk, Budwisert ittunk, vagy épp Kaliforniában, és Hollywoodban láttunk még egy harmadrangú sztárt is.

Hú, na, én is milyen egy bunkó vagyok, igazi kritizálós magyar. Elég legyen.

Persze azért is, mert magam is nagyon furcsa állapotban vagyok. 10 hónap 25 nap után először térek haza. Szokatlan, átmeneti állapotban leledzem, egyik világból a másikba, egyik életszakaszból egy másikba megyek, ami megint csak nagyon új lesz. Két nagyon különböző kultúra és társadalom között lebegek épp. Két nagyon különböző életmód között egy napra megpihenek itt és az égben. Ott új emberek, új érzések, kaliforniai/indiai/japán/kínai/koreai/vietnami/jamaicai/nyugat-afrikai/guatemalai/brazil/mexikói/burmai vacsorák között éltem. Most megyek vissza a családhoz, a régi, igazi barátokhoz a magyar/kínai/görögtörök/néha indiai kaják világába.

Optimista kultúrából pesszimistába, individualistából, elidegenedettből egy közösségibbe, melegebbe. Egészséges és fitt emberek világából az egészségtelen és alkoholistákéba. De az az otthonom. És most azonnal abba is hagyom a negatívkodást, hisz nemcsak, hogy otthonom, annyi de annyi minden van ott, ami sokkal jobb ott, mint itt, hogy csak na.

Az Astoria. Romkocsmák. Fröccs. Balaton és Velencei tó. Lángos és palacsinta. 6-os villamos, amit még mindig négyeshatosnak hívok. Magyar kultúra. Magyar humor, ami már nagyon hiányzik. A magyar híradó. Fiala. Tilos és Café na meg a Petőfi. Mert őrület, de San Franciszkóban és környékén egyszerűen nincsen egyetlen normális rádióadó sem. Érthetetlen, de így van. És a bulik is mások, mint otthon. Friszkóba ugyan gyakran mennek nagy sztárok, de a helyek nem olyan jók. Igaz, nem is voltam elég buli helyen, főként pénz hiányában, de azért kaptam egy jó adag belátást, és az alapján merek így írni. Vannak rocker kocsmák, industrial klubok, vagy túl nagy, túl hangos, lakossági party helyek. Vagy sznob, és kicsit túl elegáns galériak. Vagy nagyon jó, sötét és túl drága bárok, kocsmák. Mert kocsmák, azok azért vannak jók. Egy jó party hely is volt azért: a Minna Gallery, az fasza volt. Festmények a falon, tégla, hatalmas faasztalok, kanapék, bárszékek, siketek és hallók, leszbik és melegek, raszták és hippik, bohó művészek és rockerek, még ha ezek nem is ellentétei egymásnakJ De nincs A38. Kulti. Mokkacukka. Sziget. Vagy Teke csárda. Vagy a Blaha.

Amúgy mindjárt megy a gépem, és van még huszonnégy dollárom. Fogyasztási lázban égek, és el kell még itt költenem. Egy karton, csodás fehér fémdobozban lévő Lucky Strike 30 dollár. Megvenném, ha tudnám. De nem megy. Így talán NY feliratú kávéspoharat veszek. Igaz, hogy még nem is jártam a cityben, bent, de úgy megtetszettek a poharak. És jó emlék.

Megyek is. Vár két mozi film, két kaja, egy még ismeretlen utazószomszéd és a bunkó stewardessek, azaz nyolc óra repülés, hogy a három után még hat időzónát ugorjak. See u there.