Most már itthon, furcsán lebegve. ////
Végül nem vettem semmit, de nem is baj, minek pazaroljunk. Mellettem egy Floridában élő kedves magyar pedikűrös-manikűrös ült, aki egy palm beach-i, azaz baromi gazdag nyaralóhelyen egy szépségszalonban dolgozik már 8 éve. Egy szerinte rendkívül jó könyvet olvasott: a 2006-os magyar szittya találkozó előadásainak a szövegét. Szittya.... Jó, mindegy, hagyjuk. Nem igazán várt, szomorú, de mégsem olyan meglepő, első magyar élmények.
Aki szereti, annak jó – ahogy nagymamám mondta a mindig.
De ez mind nem számít. Csak az a fontos, hogy tegnap máris ettem gulyáslevest, Pick szalámit, és már jártam Krúdy, Ady, Jókai, Blaha Lujza és sok további nagy magyar sírjánál. És lépten nyomon mások arcában láttam a magam arcát…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése