Mindennapi vidámságok

Persze jóról is tudok írni. Itt volt Amb. A dj. Ambrus, Magyarország, Tilos rádió, Chi Recordings, jelenlegi tartózkodási helye London Első éjjel rá várva egy transzvesztita bárban kötöttünk ki, miután féléves ittlétemet egy McDonaldsban ünnepeltük. Igen, mekiben, merthogy már több mint hat hónapja nem jártam e nagyszerű helyen. Szóval, azt hiszem, így talán megbocsátható. És isteni volt, mint mindig. Csak ugye itt a meki a gyorséttermek legalja, csóró, lehangoló, csupa őrülttel és hajléktalannal. Volt barna bőrcsizmás, türkiz zubbonyos ember, akiről nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy nő-e vagy férfi, volt maga előtt sajtburgereket felhalmozó, gatyáját térdén hordó hiphop-er és pár sérült arcú drogos is. De azért jó volt.

S azután találtunk rá Marlena's-ra. A bárra. Nem is transzvesztita bár volt az, inkább csak meleg, tele feszülősen-csinosan felöltözött férfiakkal, és egy-két leszbikussal. Olyan igazi amerikai hely, ahol csak a pultnál lehet ülni, miközben a pultos magasba repíti a poharakat és kacsingatva cseveg veled Kaliforniáról, pasid szeme színéről és a nőnek öltözött férfiakról. Merthogy a falon körben mindenütt hatalmas, gagyi szőke parókát és női ruhát viselő férfiak képei lógtak, leginkább egyé, Marlena-é. Marlena egy ma már 60-as férfi, aki a kiragasztott újságcikkek és kiállított koronák tanúsága szerint emperor, azaz sok-sok transzvesztita énekes/tátika verseny győztese. Ugyanis hétvégenként a bár kis színpadán e nagydarab, nagy parókás, ádámcsutkás nőférfiak énekelnek, táncolnak, mímelnek. Miközben a vékony, nagyszempillájú bárpultos mindezt elmesélte nekünk, White Russiant ittunk mini szívószállal és sok-sok jéggel. Ajánlom. Isteni ital: vodka, Kahlua és tejszín.

Több kör után, miután már engem is kezdtek megnézni a későn érkező nők, Ambrus is jelentkezett. Annie Szociális Klubjában találkoztunk, ami neve ellenére nem egy baseball sapkás nénikkel teli bingozó hely, hanem egy kisebb vagány klub, jó kis break-ekkel, bárral és tánctérrel. Ambrus szerelmes szemekkel menyasszonyáról regélt nekünk, majd lelkesen összehasonlítgattuk a londoni, magyar és san franciscoi közönséget, illetve életünk különös sodrását.

Másnap Ambrus partyjában sodródtunk, a színpadon mezítláb kikötve. Pápai módjára sorra győztem meg az embereket a meztelen talpak által nyújtott gyönyörről, mire egyenként majd mindenki meg is szabadult cipőjétől.

(Ambrus es mogotte en homalyosan, de nagyon orulok..)

S mi volt a legszebb pillanat? Amikor Ambrus a Romeot játszotta, mi meg ugrálva táncoltunk rá. (És csak én tudtam, miről is van itt valójában szó.)

(Bal oldalt barataim felmeztelenul es mezitlab..)

Most meg már új otthonomban, a teraszon a kanapén ülök, a szomszédban valaki RnB-t próbál énekelni, de sajnos hamisan, míg mellettem Rozál, a hintakacsa mosolyog.

Szóval köszönöm, jól vagyok.