EN BÍ É

Tegnap megint NBA meccsen jártam!! Chicago Bulls vs Oakland Warriors, a hazai csapat, akinek nagy erőkkel drukkoltunk. Egyik régi nagymenő profi, a másik lelkesebb, újonna feltörő, fiatal. A terem tele volt dagadt hotdogot evő férfiakkal, fiatal kosármezes lányokkal, San Franciscoi fiatal értelmiségi párokkal, akik kisgyerekük is magukkal hozták, mexikói bevándorlókkal, elegáns öltönyös középkorúakkal, és sok sokféle emberrel. Az emberek fele mezben, chipset salsaba mártogatva drukkol, mások csirkeszárnyakat esznek papírdobozból, gyerekek fagyit nyalnak, mások Starbucksos kávét vagy kólát szopogatnak.

Mi persze sört ittunk, ami itt kevesbé divat, mint otthon, és persze rendkívül magas áron kapható, de ha az ember egy román-magyar-ausztrállal, egy bolgárral és egy másik magyarral megy sportmeccsre, no way, hogy ne sört igyunk..Mondom én, aki életében nem volt otthon semmilyen sportmeccsen, a gimnáziumi rendezvényeken, kedves helyi békésszentandrási vagy sukorói focimeccseken kívül. Na jó, kerületi kosármeccseken játszottammagam is, de ott nem, hogy sör nincs, közönség sem. Szóval a lényeg a lényeg, hogy a vérembe van, hogy sör mellett kell drukkolni, igaz, még a sör is csak nemrég kezdett elememmé válni.

A meccs nem volt semmi, ezek a srácok igazán tudnak: nemcsak, hogy repülnek, de meg is fordulnak a levegőben, sőt látni, ahogy a palánk mellett repülve elgondolkoznak, na most merre tovább. Az elején a Bulls csak úgy szórta a hárompontosokat, oda se nézve, miközben a közönség, szerintem elég bunkón, de itt ez a szokás, folyamatosan fújjolt, de aztán beindult a Warriors is, és még sokkal fantáziadúsabb és játékosabb módon oldotta meg a helyzeteket. Zseniálisak. Na, de mivel sportújságírónak aztán végképp sosem készültem, így nem is folytatom a tudósítást.

Még csak annyit, hogy a negyedek között tiszta cirkusz megy: ingyen pizza, furcsa arcok mutatása a közönségből és cheergirlök. Akiket itt láttam először életemben, és mit mondjak, csalódtam: egész kövérek, mosolyuk mű és még táncolni sem tudnak. Persze attól még lehet, hogy van, akinek izgatóak. (Azért persze, mint nő, valahogy örültem, hogy nem is jó csajok.)

Ja, és még annyi: sajnos vesztettünk, de semmi baj. Ahogy a Warriors szlogen is mondja: We believe.