Újra meg újra

Újra meg újra rám jön, hogy írnom kell. Csak nincs kéznél egy kis blogíró felület, (ja, IPad, héé)és ritkán vagyok egyedül. Mert a blogírás, az írás az magányos tevékenyég. Ám napközben emberek között vagyok, este meg itt-ott meg otthon M.-mel. Igen, ritka az egyedüllét.

Ami nem jó. Bár régen féltem az egyedülléttől, nem tudtam mit kezdeni vele, most már hiányzik is szinte. Amikor M. elmegy valahova és nekem épp nincs dolgom, akkor jó előre elképzelem, hogy mit fogok csinálni: nagy fürdés, akár egy pohár pezsgő, sültvirsli,film, blog, könyv.....ilyen egyszerű és mégis oly finom...

Na de a lényeg, hogy írni írni,mindig írni, agyban írni, kézzel sírni, az jó.