.

Rég írtam már, nem volt idő, mert elsöpör az élet, sok zavaros beszélgetés, sok pezsgő és egyéb, sok vicc és hecc és a szemkörnyékápoló koffeinnel, meg a kávé koffein nélkül és a vízhajtó csalántea, na meg az idegesítő művészfilmek, amin vitázunk Marcival, meg a jó és melengető filmek, és az elolvasott könyvek 18 éven felülieknek lightos és kemény pornóval. És a munkahely vége na meg az új keresése, na meg ennek eltitkolása. És álmok a felvételi interjúról meg arról, hogy vasalok, de nem tudom, hogyan kell, na meg sci-fi álmok, és izzadás, és regénybe illő történetek, na meg gondolkodás, hogy miről írjon M. könyvet. Mondom rólam. Ne nevess. Voltunk Barcelonában, lakást akarunk ott venni. Ha lenne. Kéne új fregoli, 180-as, Népszínházban lehet. Ferge Zsuzsa beszélni fog, meghallgatom, csak el ne aludjak, de húzok magassarkú kiscsizmát és akkor nincs veszély, csak nehogy találkozzak valami ismerőssel, mert akkor meglepődik. És akkor mi van? Vállalom magam, csak senki meg ne tudja. Végszó.