2009. augusztus 11., kedd

the truth is

irigylem azokat, akikben nagy erő és kitartás van, elkötelezettség és motiváció

én lusta vagyok

persze sokakhoz képest egyáltalán nem tűnök annak, de én tudom, mi az igazság

2 megjegyzés:

Sára írta...

Szerintem ez nézőpont kérdése. Én is nagyon irígyelem a kitartókat meg ilyenek és én is lusta vagyok, mint az atom. Szerintem. De aztán igazából úgy érzem, hogy minek is kell bármit is kategorizálni és minősíteni? Vagy, aki vagy. Járod az utad, ami a sajátod. Igyekszel biztos. A "végső elszámolásnál" úgyis csak az azámít majd, hogy mennyire jártad a saját utad, hogy küzdöttél érte, hogy élted meg a szívást, mennyit voltál oké, hogy mikor voltál boldog, hogy hány embert szerettél és mennyit adtál és kaptál, nem hogy hány diplomád, péhádéd vagy mennyire volt tiszta a lakásod, vagy mennyi pénzed van a bankban. Sőt, bátorkodom azt mondani, hogy csak a pillanat számít, amit most élsz. Nem kilóra megy ez különben se... Szerintem, mondom.
Szóltam, leülök, uff.

Valaki írta...

Persze, igazad van részben. Tényleg a fő cél a boldogság, szeretet.. de mindehhez sok minden kell. Többek között az, hogy azt tedd, amit te fontosnak tartasz, és nem azt, amit a külvilág. Tudom, hogyha pörgök valamin, hasznos munkát végzek,jobban érzem magam..és nem a fizetésem miatt. Hát ezért zavar, hogy hiába vágyom erre, azért nem megy mindig, és lustulok. Így magamnak csinálom a lelkiismeretfurdalást. Szívás.