(Kafka regényeinek vonneguti elemzése)És persze sok mindent olvastam. Többek között:
Krimit: Donna Leon Végzetes áradását: Velencében játszódik, ami számomra egyik különlegessége, hisz egy fél éve ott jártunk, és imádtuk a helyet, aminek felejthetetlen a hangulata, ha az ember rászánja az időt és megpróbálja megismerni (és nemcsak a Szt. Márk teret nézi meg). Emelett pedig nem egy őrült nagy gondolkodást igénylő krimi, mégis a kedves nyomozót azonnal a szívembe zártam, családjával és pezsgő-ivásával együtt, ahogy a velencei mindennapok hangulata is nagyon vonzó. Egy délutánra jó olvasmány.
Spírót is olvastam, az első regényét, a Kerengőt, aminek az eleje írógéppel írt papíron volt meg, egy férfi írta, apukám ismerte, aki még Szolzsenyicinnel együtt volt a Gulágon. Egy monarchiabeli poros kisvárosról és polgármesteréről szóló regény a magyar szürke, szkeptikus, intrikákkal átszőtt életet mutatja be. Akár ma is játszódhatna, kicsit a Rokonokra is hajaz..és sokat elárul az akkori gondolkodásból..kemény, szókimondó leírásokkal, ahol nem kedveskedik az író, hogy "kicsit testet volt az úr és nagy orrú", hanem azt írja h "ronda hájas úr"...például. Az ember leírások lenyűgözőek, ahogy a párbeszédek is, miközben nagyon ért a hangulat fokozásához is. Azért persze nagyon furcsa is. Kell hozzá erő, mert ütős.
Nagyon kortárs (bár lenne ilyen kifejezés, inkább akkor brand new) magyar: Szécsi Noémi Az utolsó kentaur műve kizárólag budapesti fiataloknak szól, de azoknak nagyon. Bár lehet, hogy más is élvezné, de nehezen tudok más fejével gondolkodni, lévén budapesti fiatal vagyok:) Rendkívüli fimomsággal és humorral ábrázolja a jelent, a rétegzett értlemiségi társadalmat, a problémáinkat, amik nem is azok, a beképzeltséget, igyekvést, kisebbségi érzést, a tipikus személyiségeket, tipikus, nevetséges divatokat, beszélgetéseket, élethelyzeteket. Élveztem. A budapesti társadalom kritikája is egyben, ám benne van az a mérhetetlen szeretet is, amit érzünk ez iránt a néha élhetetlen, mégis kalandos világ iránt (hú, ezzel a nyálas kritikával a Mancsból mint macskát, úgy rúgnának ki).
Vonnegutot is olvastam, az utolsó könyvét, A hazátlan embert, amit egyszer úgy hiszem már olvastam, de újra megtettem, mert jó (meg mert nem emlékeztem). Nem regény, nem olyan mint a régi energiával teli Vonnegutok, hanem az öreg, bölcs, kicsit már talán túlontúl is szkeptikus, Bush-ellenes, de fekete humorral még mindig bíró kritikus amerikai rövid, egy-két oldalas kis szösszenetei.
"Az evolúció elképesztően kreatív. Neki köszönhetjük a zsiráfokat!"
vagy a "Nem értem, mi lehet ez a felhajtás a szopás meg a golf körül?!!" -Marslakók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése