Rekviem

Haldoklik ez a blog. Pedig a fejemben nem. Nap mint nap újabb és újabb csattanós és érdekes blogbejegyzéseket fogalmazok meg magamban, és alig várom, hogy leírjam. De mire odakerülnék, az ihlet elszáll, meg van egyéb fontosabb dolog, mit írni kell épp. Bocsánatot kérek magamtól és azoktól, akik néha-néha még idelesnek. Ne adjátok fel. Egyszer visszatérek.

Persze ehhez az kéne, hogy ne legyen dolgom, konkrétan munkám. Bár éppen így áll a dolog. Egy hete kirúgtak. De azért csak szépen. Leépítés van, no mani. Nekem még szerencsém volt, mert nem úgy mint a többi kirúgottnak, nekem felajánlottak egy másik lehetőséget. Kipróbálom, aztán vagy bejön vagy nem, még egyáltalán nem biztos.

Közben még egyáb izé-bizé is bebaszik, ezt nem tudom szebben írni. Mégis élek és virulok, a hétvégén házibuli, dr House, Sukoró, Leonardo di Caprio között nagyon is jól éreztük magunkat. A San Marzanoban nagyon finom a pizza. St Andrea vmi 3500 forintos egri fehérbora nem jó. Animális, tokajias, édes, de pl Marcinak bejött. Aki szereti, annak jó - ahogy nagymamám mondta mindig, és örökké ez lesz a fő mondásom. Életem tagje.

Szóval aki szereti ezt a blogot, annak jó. Don't give up. Vagy ahogy Kafka mondta: Add föl.

Kinek hogy.