Sy;p lelk\

Itt a nyár, bár éppen esik. Van új csapunk a konyhában, megváltás, a régi őrjítően csöpögött, most mintha egyúj konyhában lennénk, működnénk. A Köztársaság tér kivirult, hiába lepukkantnak tűnik elsőre, nem is igaz, hogy olyan rossz hely lenne. A fák köré gerendákból körbe támaszoszlopokat emeltek, szép a fű, nyírják is, persze nem egy angol gyep, ahogy a magyar gyep általában, ez sem hivogat a leülésre. De van rajta hatalmas játszótér, kis focipálya, kosárpálya, kutyafuttató, ez-az, ennél többet nem is várhatna az ember egy parktól. Még padok is vannak, bár nincs elég, és sajna a közönség is elég gyér. Dacára a sok itt vázolt jónak, nincs sok gyerek erre, csak pár hajlesz, meg öreg nénik, bácsik, akik úgy általában fújnak egymásra, cikizik egymást, de mégis kénytelen- kelletlen együtt töltik a napokat itt. A legutóbb egy nagykanizsai nénibe futottam bele, ismert minden nénit a padon, de úgy látszott, nem akarnak vele beszélgetni, tény, hogy elég fárasztó volt, de a kutyáját semkedvelták igazán, pedig azért úgy összességében jószívű páros voltak. A néni 9 évesen már dolgozott az uraságnál (nagymamán 13 éves korától tette ugyanezt Kanizsa mellett), és a többit le se írom, nehéz élete volt, legyen elég annyi.

Valahogy közel került a szívemhez a Köztársaság tér mostanában. Ennek az az oka, hogy heti kétszer járok át rajta gyógytornára. Amit szintén nagyon megkedveltem. Mindig bénák gyülekezetének gondoltam, és most én is egy vagyok közöttük, és élvezem. Jó a torna, mozgás, olyan erős már a combom mint soha, jó a hangulat, érdekes élettörténeteket hallani. Kikapcsolódás. Ajánlom mindenkinek. Ingyen fitnesz, jippí.

Mára ennyit.