Totál meggondolatlanul bekaptam egy chilis csokit, innen a munkatársam asztaláról. Csííííííp. Khmmmmmmm. Torok köszörülés, csípés, vízivás. Szeretem a csokit. Szeretem a chilit. De ahogy egy nagy francia mesterszakács mondta nekem pár hete, a kaviáros és egyéb flingflangos csokikról szólván, hogy mi a lényeg? Az, hogy a csokoládé egy édesség!! Tehát bánjuk is akként vele!
2009. március 18., szerda
Délutáni kulinária
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ezek a Franciak...minden szart osszekevernek. A csilis csoki lehuzasaert viszona a Majak (akik azert ott voltak a csoki feltalalasanal) Dzsihadot inditananak, ha leteznenek meg es muszlim vallasuak lettek volna.
Forró tejbe bele! Úgy állítólag jó...
Megjegyzés küldése