Nénik és nácik

Ma reggel a Fiala műsorába, a rádióban, már megint rengeteg néni telefonált be, és szólt be undorítóbbnál undorítóbbakat Fialának. A zsidózáson át a buzizáson keresztül, a mocskos komcsiig minden volt ott, de a legidegesítőbbek talán azok a telefonok voltak, amikor nem szólnak bele, csak belebúúúznak, elmebeteg hangon beleröhögnek, sikítanak, miegyéb. A legtöbbjük 60-as 70-es néninek tűnik. Néha tényleg megijedek, hogy ezt már nem fogja elviselni Fiala, bekattan, elordítja magát, és otthagyja az egészet a francba.

De nem, egészen jól tűri. Bár azért ő is visszaszólogat, csak eggyel finomabban, illetve hasonlatokal élve, amik viszont néha még béntóbbak, mélyrehatolóbbak ("Olyanok ezek, mint egy légy, aki újra meg újra nekirepül a falnak, és nem jönnek rá, hogy hiába teszik at, nem jutnak előre."-ez még egy finomabb példa volt.) Persze nem ritka, hogy betegeknek nevezi őket, "morva anyázik"...Ma néha már azt éreztem, hogy ez már az ő részéről is túl sok. Hogy ezt már
nem kéne. Pedig értem, miért teszi, és egyetértek vele. Közben pedig azt is hangsúlyozta, hogy a többieknek, akik a normálisak és rendes műsört akarnak, nekünk kéne fellépni a nénik hada ellen, megakadályozni, hogy ezt csinálják, nyíltan fel kéne szólalni ellenük, elmondani, hogy ez így nem helyes.

És erről eszembe jutott a tegnap beszélgetésünk a Krúdy kocsmában. Ott volt Gergő egy svéd barátja, akinek hosszú bűnlajstroma van a rendőrségen otthon, mert gyakran szokott nácikat verni. Mert azt gondolja, hogy ez egy legitim eszköz ellenük. Megvédi azokat, akikkel a skinheadek, vagy a náluk durvább, már normális kinézetű, de szervezett csoporttal rendelkező kalsszik nácik kikezdenek. Több embert vert már szét a barátaival. Erőszakra erőszak a válasz? - kérdeztem. Van ennek értelme? Aztán erről beszélgettünk. Szólnak érvek mellette, és ellene is.

Ezek a nácikat intelektuális úton nem lehet meggyőzni arról, hogy amit gondolnak, az úgy nem jó, az morálisan nem helyes. Ők az erőszakból értenek. Ahogy a nénik talán abból, ha rájuk ordítanak. Így ha szétverjük őket (mármint a nácikat), akkor talán veszik az üzenetet, hogy ezt nem kéne. Vagy csak félni fognak utána ők is. Persze szép is lenne így. De sajnos, ezek után csak még sértettebbek lesznek, és meg dühösebbek. Viszont ha nem teszünk semmit, ha hagyjuk, hogy az 56-os buszon szétverjenek egy fekete srácot hülye magyar nácik, akkor nem fognak rájönni, hogy ezt nem kéne. Ezért kell tenni valamit. És még mindig nem azt mondom, hogy erőszakkal kell válaszolni. Az erőszak nem jó. A bosszú nem jó. A védelem fontos. És valahogyan, máshogyan a nácikkal is kéne kezdeni valamit.


Németországban például vannak olyan központok, akik direkt ilyan skinhead fiataloknak segítenek. Közösséget biztosítanak nekik, lelki tanácsadást, programokat szerveznek, törődnek velük. Mert a legtöbbjük azért ilyen, mert magányos, mert szörnyű a családi háttere, mert alkoholista az apja és veri az anyját, vagy mert anyukája egyedül nevelte fel őt a panelban, és állandóan veszekszenek.

Kéne itthon is ilyen. Persze azt, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani, nem tudom. Szétverni először az arcokat, aztán meg beszélgetni egy jót velük a Fehér karácsony zenekar szövegeiről..
A néniket meg összehívni egy teázásra, és csoportterápiát tartani nekik, sütit adni, Kabos filmeket vetíteni, aztán megnevettetni őket. Mert ez a fő bajuk nekik is. Magányosak, dühösek a világra és magukra.

Ahogy azt tegnap a svéd srác is mondta: "Valójában nem verésre van ezeknek szüksége, hanem egy nagy ölelésre." Hát igen.