Találkozások népe

Martin Amisnál olvasom: a nyugati ideológia, a "nyugatizmus" retteg az általánosítástól. Mindig csak lebegtet. Mert "az általánosítás kísérlet lehet a sablonosításra"- amit nem hagyhatnak. Míg a Kelet (ebben a kontextusban az európai Kelet, a posztszovjet Kelet) bálványozza az általánosítást. Ami "minél átfogóbb, annál jobb."(Találkozások Háza, 66-67. oldal) Igen, a Nyugat mindig politikailag korrekt, nem általánosít, nem sztereotipizál - legalábbis a felszínen. A Kelet népe meg kimondja, amit csak gondol, s ezzel persze megsért, megbánt, csoportokat hoz létre, kategorizál, és lesz antiszemita stb.

S erre eszembe jutott más is: a Nyugatnak nincs öniróniája, míg a Kelet abból él.

Tegnappal elkezdtünk nosztalgiázni a kaliforniai életről, s ez az érzés, vágy ma reggel is tovább mocorgott bennem. Ott bezzeg mindig süt a nap, ott mindig mosolyognak az emberek. Felidéztem magamban azt a kedves jelentetet, ahogy pénzt gyűjtve a hajléktalanoknak egy forgalmas, hétköznapi kávézós és bevásárlós forgalommal teli, egészéges és elégedett embereket kiszolgáló utcasarkon álltam. Hirtelen megkért a sarki kávézóban üldögélő két fiatalember, hogy kamerázzam már le őket az újonnan vásárolt gépükkel. Megtettem. Felvettem, ahogy beszélgetnek, ők pedig hálásak voltak, majd beszélgettünk még pár percet, aztán visszatértem dolgozni. Aztután is pár percenként kipanaszkodtam nekik magam, ők meg viccelődtek és vidítottak. Ez jó volt: idegen emberekkel szóba elegyedni, akik kedvesek, jóhiszeműek, optimisták és nem akarnak semmit sem tőlem.

De aztán, most reggel, ahogy az a kis jelenetet szép lassan elhomályosult bennem, majd Szőke András hangja a Tilosból pedig felerősödött, hamar rájöttem, hogy mindez szép és jó, de én nem akarok egy olyan helyen élni, ahol nincs önirónia és önkritika. (Helyette legfeljebb csak önámítás és öndícséret.)

Persze ez is csak általánosítás (de ez rendben is van, hisz jómagamat is inkább erre az európai Keletre sorolnám, de valahol a Nyugat határára, ahol ki-belépve sétálgatok, vegyes gondolatokkal és kultúrával). Szóval ott is van mindenféle ember, de úgy általában a nyugati kultúrának, életszemléletnek, közhangulatnak és az ember karakternek nem jellegzetessége az önirónia, a kemény önkritika, a cinizmus és a gúny. Nekünk meg az, punktum.