Jó volt.
Most így egymás alá ömlesztem őket, bár van, amit csak oldalt értékelek röviden. Ezentúl, amikor elolvastam valamit, egyből felrakom majd. Oldalt fent lesz összes könyv, amit eddig olvastam, ez jó nekem statisztikaként, vagy később visszaolvasni, hogy na milyen is volt ez a regény. Mert különben még azt is elfeledem, hogy egyáltalán olvastam-e.
Izgalmas gondolat-és tollforgatási gyakorlat ez nekem. Gondolatban még egyszer végigpörgetem a könnyvel kapcsolatos emlékeimet és érzéseimet. Így sok, elsőre észre nem vett inger-reakció kapcsolatra lehet rájönni. Okokra, hogy valami miért tetszett vagy miért nem, tudatallati érzéseimre, amik a befogadást befolyásolták.
A tévedés jogát persze fenntartom, hisz lehet hogy egy másik napon, másik évben, más karosszékben olvasva a könyveket, teljesen mást mondanék róluk. Vagy lehet, hogy hülye vagyok, és másnak meg nagyon bejön. (Valamiért csak Nobel-díjas ez a szerencsétlen Pamuk. Szerintem leginkább poltikai okokból. Zárójel bezárva.)
A könyvekről:
Érdekes, de valahogy az elmúlt hónapban sok, számszerint négy kortárs művet olvastam, s mindezek mellett és mindezek között három zsidó regényt, amik mind különböző történelmi korokban és országokban játszódnak. Na meg egy jó kis angol krimi is beficcent. A kortársakról nincs túl jó, míg a zsidókról nagyon jó véleményem van. De azért rég volt már, hogy egymás után ennyi idegesítő regénnyel találkozzam.
Remélem élvezni fogjátok a kritikát. Olvashatjátok őket csak úgy blogbejegyzésként is, vagy használjátok őket figyelemfelkeltőként, ajánlóként és anti-ajánlóként, vagy arra, hogy vitázzatok velem egy jót. Hogy hé, azért ez a Karafiáth nem is olyan rossz. Én élvezném.
Most meg megyek és belekezdek egy újabb regénybe (Graham Greene).
Jócakát
1 megjegyzés:
hat ha megnyugtat, nem vagy egyedul ezzel a pamuk-ertetlenkedeseddel, de a nobel-dij irodalmi teren vegul is politikai dij nagyobbreszt
Megjegyzés küldése