"Megcsókoltam egy lányt, hogy kipróbáljam milyen az"- énekli egy lány angolul a rádióban. Tegnap éjjel valahogy a Kiadóban is szóba került ez, és barátnőimmel bátran jelentettük ki, hogy mi egy olyan barátnői társaság vagyunk, akik sohasem csókoloztak egymással (sem más lánnyal). Szinte meglepődéssel fogadták ezt. Mert, hogy ez gyakori manapság.
Hogy megint nagymamámat idézzem: Aki szereti , annak jó. S ebben a mondatban annyi tolerancia és bölcsesség van, mint kevés más mondatban. Hisz mindenki tegyen úgy, ahogy neki jó, és ezt fogadjuk el. Mindig és mindenhol.
Ha a 64 Vármegye faszoskodik, hát tegye azt. Majd kikerüljük őket az IKEA felé menet. De azért nyugi legyen, azt szeretném. Abban sosem vagyok biztos, hogy az intoleranciát is tolerálni kell-e. Néha úgy gondolom igen, néha úgy, hogy azért azt már nem.
Na, felöltözöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése