Szeptember 1.

Szeptember elseje első pillantásra unalmas és lehangoló nap. Valahogy olyan barna, szürke, fakó sárga színekben játszik előttem. Én tavaszi-nyári lelkületű vagyok, igaz, hogy pont szeptemberben születtem, hat nap múlva. Mégis. Van valami nyomasztó a szeptemberben.

Mert jelzi a nyár végét, a barnás ősz kezdetét, az iskola kezdést, a színházi és egyéb évad kezdetét, a munkába visszaállást, a telekről visszatérést (jó, az inkább augusztus 20.), s a lelkünkben is valami határvonalat képez. Eddig minden olyan szép és könnyű volt, jobb esetben, vagy legalábbis sütött a nap, ami nekem a lételemem. Most meg jön az egyre több szürke ég, eső, latyak és a robot.

Pedig annyi minden történt már szeptember elsején.

Például akkor telepedett le az első fehér nő a Sziklás-hegységtől nyugatra, dacolva az indián és férfi hordákkal, belépve az akkori Oregon, ma Washington állam Walla Walla nevú településére. Akkor 1837-ben Narcissa Williamset és férjét gyanakodva meregette az ott élő sok-sok indián. Ők nem törődve ezzel elkezdték terjeszteni az igét, missziót alapítottak és életet adtak az első amerikai születésű fehér embernek regonban (sajnos a kislány aztán vízbe fúlt). Éltek éldegéltek, majd nemsoká kitört egy kanyaró járvány. Az indiánok a fehérekkel való kontaktus következtében kevésbé voltak immunisak a betegségre, eleve jól elkaptak már ezt-azt a fehérektől, és rohamos tempóban elkezdtek megbetegedni és meghalni. A fehérek jobban bírták, s talán azért is, mert a szóbeszéd szerint Narcissa főként csak testvéreit kezelte, ja mert ugye orvos is volt a drága, és az indián gyerekeket hagyta meghalni. A benszülöttek meg hiába vették észre ezt, attól még jól meghaltak. Végül azért nem hagyták ezt annyiban, és 1847-ben, Tiloukaikt indián vezető irányításával jól megölték őket.

Amíg Amerikában még csak itt tartottak, addigra Európa már sok sok mindenen túl volt. Például XIV. Lajos királyságán is, aki éppen szeptember elsejét dobta fel a talpát, 72 éves maratoni, Európa bajnok uralkodását bevégezvén.

Azrt más is halt meg e napon, bár később, név szerint Martha. Martha az utolsó vándorgalamb volt. Őseit kezdetben az amerikai őslakosok majd az európaiak kezdték levadászni. Azzal etették a disznókat. A végén egy centbe került egy galamb. Martha legalább nem így halt meg. Őt elfogták és a cincinetti állatkertbe zárták. A rabságot nem bírván halt meg 1914-ben. Béke poraira. (Galamb=béke, hihi)

Haláltról a születésre térve nem tudnék túl sok neves személyt mondani, aki e napon született. De azért említsünk meg Platonovot, az orosz írót, szüetett 1899, Madhav Mantrit, az indiai krikettjátékost, mert az jó, Vittorio Gassman, a béna olasz színészt, Gloria Estefant és a Ceausescu fiát.

A keleti ortodox vallásban e napon kezdődik az új egyházi év.

Szingapúrban ez a tanárok napja. Oroszországban meg a tudásé.

Amúgy meg 1991-ben Üzbegisztán e napon függetlenedett a Szovjetuniótól.

Ja, és e napon támadta meg Németország Lengyelországot, 1939-ben.

Egy katonai pucccs után 1969-ben Kadafi ezredes e napon került Líbia élére.

És e napon jöttek rá a francia zsernyákok, hogy Diana sofőrje baromi sokat ivott a végzetes baleset előtt.

S más vízekre evezve még egy jelentős dolog történt e napon, s csupán csak két évvel ezelőtt: Luxemburg, elsőként a világon, teljesen átállt a digitális televíziózásra.

Ja, és ezen a napon lehet elkezdeni osztrigát enni (mert ugye ez az első R betűs hónap).