Amúgy a mozarellás perec ízletes, de nincs kedvem felszínes kapcsolatokhoz. Mellettem üzleti megbeszélések, Helo, bocs hogy késtem, hónalj alatt mappa, de azért nem olyan durván, mint Amerikában, ahol az élet az full networking. Itt csak az a kurva ciki, hogy közben sört isznak, egy pasi pedig whiskyt, s hozzátenném, délelőtt 11 van.
Szóval az óceán túlpartján úgy tűnik, mintha barátjuk alig lenne, helyette sok-sok érdekkapcsolat, ami ott természetes. Igyunk meg egy kávét, he, vagy egy közös ebéd a Kínai negyedben, s közben megbeszéljük az üzletet? Király, mi? Persze miért is ne, végülis jobb egy étteremben megbeszélni, mint egy hideg irodában, csak az a baj, hogy a vacsorázók egy nagy része mindenütt ilyen a karrierem érdékben jót eszünk dolog. Ahogy a kocsmázók közt is sokan ilyenek. Berúgnak a kollégákkal, de nem is ismerik egymást. Ám inkább a munkatársakkal rúgnak be, mert az jobban megéri. Én inkább nem keverném a látszólagos élvezetet a munkával. Vagy velem van a baj?
Velem. Kivel mással.
Inkább nézzük meg mi mást tartogat Magyarország számunkra.
1. Kisfröccs, nagyfröccs, hosszúlépés (Gyenesdiás, strand)
2. Nácik, fasi.., jaj nem is, bocs, magyarok zászlóval és magyar zenével a Turul tüntetés napján, a Délinél (sajnos a fejük nem látszik, az alapján ítéltem oly elhamarkodottan..de el lehet képzelni)
3. Palackpréseló gép, magyar találmány, vagy legalábbis olyan érzés, gyönyörű, bemutatja Sanyó (Sukoró)
Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése