A blogról, utoljára

(Nem írok többet a blogról, blogozásról, mert unalmas lesz, és a sok önreflexió és magamra mutogatás során elveszik a tartalom. Na jó, csak most még egyszer, utoljára.)

Mosogatás közben jöttem rá, két tányér között, hogy a blogozás a 21. század talán egyik legjobb magányosság űzőjévé lépett elő. Persze sok minden másra is jó. De az otthon egyedül kelő, fekvő, élő arcoknak, vagy esetleg társ mellett élő, de mégis magányos lényeknek ez egy jó megoldás a figyelemelterelésre. Én is felkeltem, kávé, könyv, aztán hirtelen egyedül lettem, amit nem igazán szeretek. De aztán most mégis jó, hisz két és fél órája csak ülök a gép előtt, görnyedt háttal, egy szál pólóban és bugyiban, reggeli nélkül, éhségre nem is figyelve, s minden figyelmem csak a blogvilágé. Jól behúzott a gép, a net, a blogfaszkodás, és királyul felhangolta kedvemet. S én még nem is vagyok magányos, csak pillanatnyilag, úgy szólván permomentán épp egyedül vagyok egy kicsit hosszabb távon, mint szeretném. De, aki totál magányos, annak ez egy megváltás lehet.

Valahogy úgy képzelem, a magányosság elleni harc talán a füvekkel, fákkal, kaktuszokkal, az akkori, ősi kábító szerekkel kezdődött, aztán jött az alkohol, majd a könyv, majd mozi, a sötét termek rejteke, ahol még láthatatlan társra is lehetett találni a szomszéd ülés felé tapogatva, aztán átvette a hatalmat a tv, a tv és a tv, és ezek mind együtt, aztán a kábítószerek, míg mára pedig már nézünk is, szédülünk is, bódulunk is, de írunk is. És ez új. Persze a napló mindig is volt, mint a párna alá rejtett könyv, a titkok örzője, érzések feldolgozója. De ez a napló mára megnyílt. Úgy a jó, ha mások is olvassák. Úgy a jó, ha a többi napló. és egyéb írótárssal kapcsolatba lépünk. És így nemcsak magával az írással enyhül az egyedüllét, hanem a kapcsolatteremtéssel.

Hé, nem is vagyok egyedül ebben a tátongó világban! - jön a rádöbbenés. Hujjé, nem is vagyok egyedül ezekkel az ostoba/okos gondolatokkal! És így egy újabb, végtelen emberi hálózat nyílik meg előttünk.

S már nem is vagyunk olyan magányosak. Legfeljebb baromi éhesek.

UI: Ja, szóval magyarán van egy újabb dolog, amivel elcseszhetjük az időnket.