Penzgyujtok. Jajj, gondoltam mindig is. Ki tudja, igaz-e, amit mondanak, egyebkent is olyanok ,mint a gepek, ugyanazt mondjak mindig, szivtelenek es eroszakosak is - gondoltam roluk. Ahogy ezt az elozoekbol kifelejtettem, magam is a fejemet elforditva, neha bunkon mentem el az ilyen idegesito penzgyujtok mellett. Ezert is volt nehez most ezt csinalnom.
De a kulonbseg az, hogy itt Amerikaban az utcai penzgyujtes nem annyira megvetett dolog, mint peldaul Magyarorszagon, ahol eszembe sem jutna az utcan adakozni. Itt minden nap, minden kornyeken latsz ilyet, es az emberek sokkal jobban megbiznak ezekben a szervezetekben, erdekli oket, hogy kikert/miert dolgoznak. Egyik nap ot sarkon belul belefutottam a demokrata part embereibe, a Greenpeacebe, es a gyermekszegenyseg ellen harcolokba is. Itt sokan szeretnek megallni par percre, a kalifornia napfenyben komotosan setalva az utcan, es egyszerubbnek tartjak, ha ott adomanyoznak, mert akkor 10 perc alatt letudjak azt. Merthogy itt maga az adomanyozas is elterjedtebb dolog, majd mindenki segit valakinek, penzzel vagy onkentes munkaval. Mert megtehetik. Es mert az jo.
Leggyakrabban karacsony tajekan kuldenek nagyobb osszegeket egyes szervezeteknek, mig masok havonta utalnak az egy kisebb osszeget valakinek, masok havi egy-ket alkalommal onkenteskednek a korhazban, a veteran oregek otthonaban avagy az allatmenhelyen. A jotekonykodas, a civil szervezetek tamogatasa itt beleepult a mindennapokba. Persze valoszinuleg ez sokkal igazabb itt a Bay Areaban, mint az orszag kozepen, a lakokocsik es oriasi steakek vilagaban. Kaliforniaban sokan megtehetik, hogy adjanak, es ez a termeszetes szamukra. Ha van,akkor adok, hisz en/apam/fonokom is egyszer szegeny/beteg/katona/menekult/leszbikus volt/am, lesz/ek. Kicsit valamilyen csereuzletre hasonlit ez. Nem varjak, hogy az allam segitsen rajtuk, hanem ok maguk tesznek onmagukert. En segitem oket, te minket, es igy tovabb, es a rendszer nagyon jol mukodik.
A masik celja utcan valo alldogalasnak pedig a tajekoztatas, felvilagositas. Bar ezek a szavak tul komolyan hangzanak, ez vegulis azt jelenti, hogy az is cel, hogy minel tobb embernek elmondjak , hogy mi is a szitu. Mert hiaba olvasol ujsagot, nem tudhatsz mindent. Ha meg TV-t nezel, semmit sem tudsz. Igy ez egy olcso es hatekony modja annak, hogy elmondjak az embereknek, hogy mi a gaz, kibol mennyi van, hogy lehetne segiteni, es hogy miert is erdemes. Es az emberek halasak ezert. Nem kell a neten szorfozniuk, hosszu hasabokat veggbongeszniuk, ehelyett egy kedves fiatalember elmondja nekik a lenyeget negy percben.
Es mar ezert megeri ezt csinalni. Nem fogom elfelejteni azt az erzest, amikor lattam az emberek szemeben a felismerest, csodalkozast, meglepodest, szornyulkodest. Tenyleg vannak gyerekek is az utcan? Es tenyleg csak ferfiaknak vannak menhelyek? Es miert? Es ilyenkor nem szamitott, hogy alairnak-e vagy adnak e penzt, a fontos az volt, hogy valami ujat mondhattam nekik, valamit elinditottam bennuk. Kicsit kitagithattam vilagukat.
Ez jo volt. Most pedig mar nagyon jo nem ezt csinalni. Ehelyett mar az elvezeteke az elsobbseg. Most jottunk meg egy hetes road trippunkrol, ahol meg az en vilagom tagult ki. De nagyon. Isteni volt. Nemsokara meselek is errol. De addig meg meg elvezem ezt a maradek egy hetemet ebben a hatalmas orszagban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése