Gornyedesre lelki joga

Az irodaban gornyedek. Probalok nem gornyedni, de aktualis szekemnek meg hattamlaja sincsen, csak egy olyan derekig ero hasznalhatatlan ize. Ez valami uj, egeszseges megoldas lehet, de nem nekem, hanem amcsi elmebetegeknek. Tovabb fokozza a gornyedesemet az a korulmeny is, hogy itt mindenki tud vakon gepelni, en meg nem, hisz magyar lanykent nem volt az iskolaban kotelezo ora a gepiras, igy aztan a billentyuzet a terdemnel van, en meg nagy, eles szogben nezek le ra. Nyakam mar eg, hatam gorcsben, s jogazni kene, de a gondolattol is elfaradok. Ket allasom van epp, az egyik asztal mellett gornyedos, a masik meg utcan alldogalos, s mindketto igy vagy ugy, de fizikailag meggyotor. Ismetlem, jogazni kene.

Mert jogazni jo. Felszabadito. Megtisztito. Lelked megkonnyebbul, s csak a tested letezik, ami ilyenkor kivetelesen nem baj, hiaba maskor meg nem jo, hogy tul sok gondolatom szall a testi kenyelmetlenegek fele. Ahogy joga kozben csak egy iranyba kocentralsz, azaz legzesedre, izmaidra, a mozgasra, elfelejted a kinti letet, a zajos forgalmat az utcan, a sarki kiabalo hajlektalant, a mosatlan ruhakat, a leegett orrodat, s talan meg azt a tenyt is, hogy masnap reggel kurvakoran kell felkelni, masfel orat utazni, majd Gazdagoktol penzt probani szerezni, mikozben pont ok le sem szarnak, ridegek es erzeketlenek, ellenben pont azok segitenek neked, vagyis a hajlektalan szervezetnek, ahol dolgozol, szoval pont azok segitenek, akiknek szinten alig van mibol elni. Pont ok azok, akik megertik a problemat, s magukon kivul mas is erdekli oket, nemcsak az Armani polo es az bemutato az Operaban, es szeretnenek segiteni a majdnem 20 ezer anyan es gyermeken, akik San Francisco fenyes, bajos, dombos utcajan, hidjai alatt, aluljaroiban es autoiban vagy lepukkant motelszobaiban osszezsufolva el.

Persze mindez engem sem erdekel, ha jogazok. Vagyis probalok nem erre gondolni. Sem a kisebbsegi nokre, akiknek ezen a masik munkahelyen segiteni probalnek, marmint e bejegyzes elott es utan. Nem gondolok arra, hogy Oakland egyik fele a Gazdag Hegy, mig masik a Szegeny Varos, ahol csak szinesek vannak. Igen, ezt igy batran lehet mondani, szines boru, peldaul en is egy Szines Nok nevu civil szervezetnel dolgozom, bar en sapadtboru vagyok, neha meg zold vagy rakvoros.

Am a lenyeg az, hogy a tobbsegnek baromi kemeny elete van itt Oakland belvarosaban es kulvarosaban. Szamtalan adelkelet azsiai lany lesz prostitualt meg kozepiskola alatt, mig masok drogfuggesbe esnek, s masok meg, miutan iskola utan nincs semmi dolguk, se Zongoraora vagy Teniszlecke, az utcan lognak es hiphopot hallgatnak, es keresik a jot vagy eppenseggel a bajt.

A hiphop egyebkent szamukra egy kicsit az, ami nekem a joga. A hiphopos szovegeles, enekles, tancolas kozben ok is felejthetnek, vagy eppen, hogy kibeszelhetnek es kiteljesedhetnek. A hiphop az o nehez eletukrol szol, a mindennapi megalazasrol, arrol, hogy igenis, ok is emberek, es szeretnenek valakik lenni. Igy lazadnak a rendszer ellen, ami rossz iskolakba, gyatra kornyekekre, es egy ordogi korbe kenyszeriti oket, ahonnan nincs kiut, csak egy golyo a 45ik es 46ik utca kozott, vagy a hadsereg, ahol meg ugyanugy lelolvik oket, raadasul egy masik orszag szinten maganyos szerencsetlenje. Esetleg kis szerencsevel nem kell az eppen ujonnan megtamadott orszagba menniuk, hanem itt allomasozhatnak, es szuleikhez kepest egeszen jol elelnek a hadsereg nyujtotta juttatasokbol. De persze nem annyira, mint hittek azt akkor, amikor beleptek, es feladtak minden mas lehetoseget. Raadasul, ha nok, a hadseregben megalazzak oket, kihasznaljak, megeroszakoljak, s ha ok mindezekutan kilepnek, leszart veteranok lesznek, vegzettseg nelkul, amit bar igert nekik a hadsereg, de elfelejtett megadni, s igy ott allnak Oakland szurke hazai, vietnami es kinai kajaldali elott, ertetlenul, kiegve, egy remenytelennek tuno jovovel a szemeik elott. Lelkileg es testileg osszetortek, es ne felejtsuk el, meg mindig szinesek! Feketek, vagy barnak, akiket meg mosogatni sem szivesen vesznek fel, hisz arra ott vannak a megbizhato mexikoiak, s igy irany az utca, ahol legfeljebb utcasepresroi munkat kaphatnak, s irany a ter, a sarok, a kezalatt, a hid alatt es a halozsak. A parkban.

Hjaj, de most legyen eleg. Nem is folytatom, bar tudnam, hisz nagyon belelendultem, bar pont azert kezdtem el irni, hogy mindezt elfejetsem, mintegy lelki jogat alkalmazva. Hat ez lett belole, tessek.

Szoval eljenek a kekek, lilak, sargak, feketek es zoldek..nem is beszelve a szivarvanyszinuekrol!