Ez most egy önostorozó, önmotiváló, tökölődős bejegyzés lesz. Pszichológus laptopom jól megsegít majd engemet. Reméljük. Szóval a helyzet az, hogy kicsit eltávolodtam mostanában a szociológusi karrier fényes, aranyló létrájától, amelyen szépen lassan vagy gyorsan fel kéne lépkednem. Vagyis nem kéne magasra lépkednem, csak legalább már rajta állnom. De erre itt vagyok megint órán, és persze mit csinálok? Blogolok.
Össze kell szednem magam. Újra bele kell vetnem magamat a szociológia és egyéb tudományok gazdag kincsestárába, eszem, szemem, fülem mind kényszeríteni, hogy oda koncentráljon, ahol a tudás van, az érdekesség, az a sok-sok valami, ami majd a jövőmet is megalapozza. Sőt, a jelenemet.
Sára, karrier. Tudod, az a valami, amit el kell kezdeni. Igen, igen.
Ezért ma, jó amcsi módjára három különböző embernek is írtam, tanácsot kérve, önéletrajzomat mellékelve, kérve, hogy nem segítene-e nekem, ennek a kis ártatlan, naív kelet (közép, izébizé)-európai lánynak, hogy találjon valami jó, hasznos, önzetlen célokat követő, de fizetett állást a nyárra a dombos, kalandos, villamos csöngéses, őrült San Farncisco városában.
Mert nyomulni kell. De jaj, azt nem szeretek. Az a fajta, az a mértékű nyomulás, avagy nevezzük inkább érdekérvényesítésnek, szóval az, amit otthon ebben elkövettem, talán néha egyesek szerint már sok volt. Itt az egyenlő a nullával, sőt mondhatni a béka feneke alatt van. Itt mindenki érdekérvényesít. Netwörköl. És ez nem ciki, alávaló, hanem az élet alapvető része. A munkakeresés alapvető módja. S ha szeretnék valamilyen munkát találni, nekem is érdeklődnöm kell, hozzártőktől tanácsot kérni. Persze nem írok idegeneknek, vagy nem hivatkozom nemlétező képességeimre. Azt azért nem. De ahhoz, hogy itt valamit kezdeni tudj, még sokkal jobban kell alapozni a személyes kapcsolatokra, mint a poszt-komcsi, korrupt, rokonok által beajánlásosnak gondolt Magyarországon.
A minap például megemlítettem valakinek, hogy mit szeretnék csinálni a nyáron. Erre egyből felajánlotta, hogy megemlít bevándorlási joggal foglalkozó ügyvéd ismerősének, hisz simán összejöhetnénk egy kávéra. Khm, végülis, miért is ne. Amikor először hallottam valami ilyesmit itt, nem vettem komolyan. Pedig komolyan gondolják. Hisz mindenki így csinálja itt, mert mindenkinek megéri, ha szélesíti szociális hálóját, társadalmi tőkéjét. Egyszer mindenkinek hasznát lehet venni. Ez a gondolat, hit irányít mindent. És ennek következményeként a kapcsolatok 90 százaléka érdekkapcsolat. Persze, lehet, hogy túlzok, de így érzem, és ezt sok itt élő megerősíti. Ha a legfontosabb cél az életedben egy jó munka, sok pénz, nagy autó, akkor mindent ennek fogsz alávetni, tehét az embeti kapcsolataidat is ez fogja meghatározni. Ez számunkra persze gusztustalannak hangzik, de számukra nem az. Ez a természetes. Én persze nem szeretnék ilyen lenni. Lehet olyan állásokra jelentkezni, amit a neten vagy az egyetemen talál az ember. De mégis, ahhoz, hogy minél több információhoz jussak, egy igazán jó munkát találjak, egy megbízható, civil, non-profit szervezetnél, ahol tanulhatok is, kutathatok is, vagy csak segíthetek rászorulóknak, valamennyire be kell tagozódnom ebbe a rendszerbe. De persze csak finoman, emberien.
Azért rettegjetek, kit kaptok majd vissza. Egy könyöklős, hangosan beszélő, érzelemmentes Sárát. Aki sztár akar lenni.
Hihi, azért csak nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése