Nincs jobb egy délutáni szunyókálásnál. Persze utána még sokkal de sokkal nehezebb felébredni, észhez térni,mint reggelenként (pedig már akkor is egy nagy trip). Fejem lehúzza valami nagy nagy tégla, de mégsem olyan drámai tégla, mint reggel. Ilyenkor minden kitisztul, mert azt sem tudom, mi van. Most így irok, kómásan, alig látok, rajtam új, álompuha fürdőköpenyem,s lehet, hogy hosszú idő után újra megajándékozom magamat egy nescafeval. Ugyanis régen otthon mindig azt ittam, de már úgy két éve mindig főzött kávét iszom. Itt Berkeleybeli otthonomban pedig van két kávéfőző is: egy amerikai, literes híg lötty készítésére szolgáló, na meg egy igazi eszpresszo gép, vagy majdnem igazi. És persze négyünk közül, akik itt lakunk csak én használom az utóbbit. S ráadásul előtte frissen darálom meg a kávét.mmm. Ám az illatos kávészemek élménye ellenére most mégis a spejzban árválkodó Nescafe felé fogok nyúlni...
S mindez miért is érdekes? Nem tudom, de a hangulat finom, ahogy egy jó kávé is, s csak a háztartási keksz hiányzik a kistányér széléről...
(s ez most nem a reklám helye, mégis...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése