Jó pillanatok

Délelőtt fél 12.Az ágyamban ülök, kezemben kávé, ölemben laptop. Azt hiszem ezeket a pillanatokat szeretem az életben a legjobban.Nem is hiszem, tudom. Jobbra nézek, kint süt a nap, kék az ég, s mindez elött egy kémény és parabola antenna tornyosul.Olyan,mintha a nyers földön feküdnék, ami lényegében igaz is, hiszen egy vékonyfalú, vékonytalpazatú faházban vagyok, alattam egy vékonyka matrac, a seggem fel is fagyna amúgy..A fákon már nincs levél, a lila falevelek is eltűntek, pedig azok valahogy nagyon különlegesek voltak, sokkal lilábbak és élőbbek, mint otthon. Mellettem zúg a kis harcos fűtőtestem, olyan, mintha a szocializmusból maradt volna rám, de ennek igazán nincs valószínűsége, hiszen Nicotól, lakótáramtól kaptam, aki amerikai, igaz, hogy cseh-holland keverékként. Nagymamája pár hete itt járt az öbölben, a cseh nagyi valaha a Harvard könyvtárosa volt, most meg résztvett egy nagy bridge bajokságon a cityben.Úgy értem kártyázott.Itt van amúgy más bridge bajnokság is, vagyis hídátfutás az öböl felett..jól hangzik, de én azért nem kényszeríteném bele magam semmi ilyen izzadós dologba...Jobb szeretem a Barttal, a helyi hévvel átszelni ezt a pár mérföldes távolságot.
Tegnap is héveztem, mindig nagyon élvezem.Kényelmes ülések, ezerféle ember, mindig van egy-egy őrült is azért, aki hangosan szíd valamit, dícsér valakit vagy csak fura elméleteit fejti ki.Figyelek, gondolkozom, olvasok,vagy, amikor a föld felett megy a hév, nézegetem Oakland city centerét, ami hiába itt van Berkeley, az elvileg olyan kisvárosias világ mellett, de mégis igyekszik nagyvárosias lenni, ami azt jelenti, hogy van pár utcája magas, szinte felhőkarcolókkal(igazából mikortól lehet egy épületet felkőkarcolónak hívni??amikor megkarcolja a felhőket?)..Szóval tegnap is bementem a drága San Franciscoba, ahol aztán a Civi Centertől elbuszoztam Haights tetejére, trolival, s köben úgy hiányzott az otthoni magyar troli..a régi, ami úgy rázkódik, h csak na, és persze az nyugisabb. Elképzeltem a pár barna kötött zacskós görbülthátú nénit, a pár infromatikust, a vakok intézetébe tartó fekete szemüveges fiatalembereket, a Király utcánál felszálló sok hangoskodó gyerekes fiatal anyukát...Ám itt, fekete barna sárga miegyéb emberek között találni lehet szegényet, kiabáló csövest, gazdag elkényeztetett Macys zacskóval menő fehér tinit, a fülében hangosan hiphopot hallgató nagyláncos feketét, lábát az ülésre felrakó, nagyban rágózó mexikói lányt is, vagy öreg délkelet ázsiai nénit és egész környezetén egyre csak fintorgó, fekete blézeres szőke multcéges cicákat is..és mindezt a belvárosból a hippi negyedbe tartva..A Hippi negyedben, Haights-Ashburynél tényleg olyan, minta egy farsangon lennél, tényleg majdnem mindeki hippinek néz ki, vagy valami őrült, színes ruha van rajta, vagy style-os szűk fekete nadrágos nyálas bezselézett hajú csávókat is lehet látni, akik boltról boltra járva keresik újabb 200 dolláros cipőjüket..merthogy a meredek utca tele van ruhaboltokkal, indiai hippis, használt, ciánkáli, retrofílinges miegyéb helyekkel, illetve drága csizmákat és deszkás cipőket áruló csillogó boltokkal. Persze én gyorsan behúztam a Retrock és Ciánkáli keverékét áruló helyre, ahol olcsón, rengeteg, eredeti , egyéni ruha kapható.aA bőrdzseki szagú részt elkerültem, meg a hosszú virágos indiai szoknyásat is, na meg a melegítő felsőset is, de a 80-as évek disco ruhái, és a 30as évek divatja címkékkel ellátott fogasok közt jót keregéltem.(Vettem is egy fidresfodros csipkés oldalzsebes habos rövid szürke szoknyát, szerintem el tudjátok képzelni, olyan amilyen hülyeségekbe néha belemegyek, de nekem tetszik:)..
Aztán a buszmegállóban állva megláttam a földön heverni vagy egy tucat kidobott könyvet, végig is néztem öket, és lám, rátaláltam egy tökéletes állapotú nagyon érdekes könyvre:1990 legjobb amerikai esszéi címet viseli, ami jelen helyzetben az újságokból és magazinokból összegyűjtött esszéisztikusabb, szubjektívabb ripotokat, cikkeket jelenti. Nagyon szuper, várom, hogy olvassam..
Aztán találkoztam Anitával a központban, vele is kicsit vásároltunk, de azért gyorsan otthagytuk a san francsicoi Váci utcát, annyira azért nem élveztük, tömeggel és forgalommal, utcákkal, ahol tényleg füst, gőz száll ki a csatornatetőkön át, mint filmekben..Viszont Berkeleyben élveztük, otthonos kellemes helyi Gödöllőn, ahol ettünk egy Chinese Chicken Salad-ot, zseniálisan finom szójaszószos ecetes öntettel,majd át a Jupiterbe, a helyi központi sörözőbe, ahol két-két bor és cyder mellett megbeszéltük életünk legfontosabb dolgait.De tényleg. Csak úgy csajosan.És nagyon jó volt..
Most pedig összeszedem magam, irány a zuhany, majd mexikói vadászat: interjúzgatnom kell még párral kutatásomhoz..Délután pedig az Etnikai Tudományok Departmentjén lesz kis svédasztalos fogadás a graduate diákoknak és tanároknak...Érdekes, ahogy egy óra alatt a bortól majd mindenki feloldódik, és a networkölő diákok ügyesen megkörnyékezik a híres professzorokat és mintegy ártatlanul letámadják őket kutatási terveikkel. Én nem fogom ezt csinálni, csak csevegni akarok ezzel-azzal,a magukat túlságosan is komolyan vevő phd-s diákokkal, asszisztensekkel és azzal, aki csak akar velem...Azt annyi. Jó így. Viszlát meleg ágyam és Ti.