Öbölben megint csak

Tenger és hatalmas sirályok közt tartottam meg életem elsö konferencia előadását. Izgultam, de nem annyira..és elégedett vagyok magammal, érdekesen beszéltem, és utána vagy még fél órát csak az én kutatásomról beszélgettünk.
Amúgy volt előadás, ami egy hippi piacról szólt, egy másik a csend hatalmáról, hogy hogyan válik a csend, a hallgatás is nyelvvé,amikor az emberek együtt meditálnak.Úgy tűnik, a hippi életérzés az akadémia nemes szintjét is áthatja. Azért volt egy-két komolyabb előadás is a prostituáltakról, vagy például autista gyermekek anyukáinak a köztérben valóviselkedéséról, azaz arról, hogy ha fiuk furcsán viselkedik mások elött, akkor hogyan kezelik az anyukák ezt a helyzetet. Feltárják-e, hogy gyermekük beteg vagy sem. Az derült, ki hogy az elmúlt években egyre inkább vállalják a szűlök ezt, mert a média is egyre többet foglalkozik az autizmussal, így az emberek számára már nem idegen a téma,és amikor meghallják, hogy a melletük játszó gyermek autista,már nem félnek tőle.
Résztvettünk Alejandroval a konferenciát záró vacsorán is,ahol a szociológai jelenlegi tudományok közti helyzetéről volt szó, majd hamar a jó kis svédasztalról elégítettük ki vágyainkat. Közben beszélgettem az egyik egyetem könyvtárosával, aki Magyarországot összekeverte Törökországgal, az indiai akcentust pedig az angollal.
Érdekes társaság volt.
Aztán a felgyülemlett feszültséget oldván, a The Pub nevű, kicsit a régi Pótkulcsra emlékeztetö, nagyon kellemes helyen iszogattam honfitársaimmal.
csók