Welcome to Earth

Felmostam

2011-01-26T16:06:00.002+01:00

és éppen nem otthon, bár ott is eleget szoktam, hanem az irodában.

Meg mosogatok is. !!!!!!!!!

És elvileg nem ezért kapom a pénzem. hehe.

Igazi közösség van itt - és csak kicsit cinikusan mondom ezt itt. Elképesztő, hogy még erre is hajlandó vagyok, azaz nem bánom, és magamtól felmosok, mert zavar a dzsuva (ja meg a potenciális partnereket is..), meg mert azért jó ez itt. Na, valljuk be.

Na de azért nem tart ez örökké, lesz majd megint takkernéni..:)

ideges vagyok

2011-01-14T12:42:00.002+01:00

nem lehet elvárni h mindent egyedül csináljak, azt is, amihez nem értek vagy nincs tapasztalatom.

lehet h van, aki ezt kihívásnak fogja fel, nekem is úgy kéne, de én valahogy nem vagyok elég karrierista, motivált valaki.

persze nagy lehetőség, de a nem létező fa**om is kivan épp. ezt persze a hormonok is okozzák, (persze nem azt h férfi lettem), meg a sötét a szobában és a rendetlenség érzet.

amúgy minden jó - nyugtatnék meg mindenkit.

bele is vágok - önbizalomra és aktivitásra FEL

A minap történt...

2010-12-20T10:48:00.001+01:00

"Drágám, vajjá köpülted a a tejszínt."

Betegség

2010-11-02T11:18:00.003+01:00

Sokan betegek, voltak vagy lesznek. De járnak dolgozni, találkoznak, beszélnek. Én is így tettem, és nem is gyógyultam meg vagy 3 hétig. Ahogy a kollégák sem. Mert nem tiszteljük magunkat, sem másokat. Nem tiszteljük a betegséget. A kis nátha vagy a nagy influenza már nem mentség. Rohanunk, és nem állunk meg, hogy időt szenteljünk magunkra. Egyszerűen arra, hogy meggyógyuljunk. Ezért tart annyi ideig minden betegség mostanában. És ez nem jó. Nem helyes. Meg kell tanulni megállni és pihenni. Ahogy régen gyermekként tettük, vagy ahogy apáink tették. Ágyba bújni, teával, olvasni, bambulni, aludni.

Hm..jó is lenne. Akár most rögtön...

hacacáré

2010-10-16T16:01:00.003+02:00

Na, éppen az előző post megírása után futottam bele ebbe a cinikus esküvői írásba, malackarajon. Jól összefoglalja, hogy mi az, amit nem akarok, vagy nem így, ilyen lihegősen. Csokiszökőkút - auuuuuu. Társastánc - szszszsz. Tüllszív - jujujj. Na, inkább idézem :) (A post folytatása pedig már az esküvői menüről szól.)

"Minden évben lányok százai vesznek meg egyetlen cél érdekében. Fogcsikorgatva diétáznak, szoliznak, hetente kontyba tűzetik direkt erre az alkalomra megnövesztett hajukat, csokiszökőkút után kajtatnak, monogramos tüllszíveket hímeznek, vagy bonbonokat csomagolnak organzába, összevesznek az apjukkal, mert az nem hajlandó felvenni a kobaltviola nyakkendőt, pedig az olaszból hozatott magazin szerint idén tavasszal ez a divat.

Beiratkoznak társastánc tanfolyamra a párjukkal együtt, aki hiába is próbálna menekülni, a nyitótáncnak tökéletesnek kell lennie, végül felhúznak valami újat, valami régit, valamit, amit kölcsönkértek és valami kéket, belepréselik magukat az aktuális trendnek megfelelő hófehér/ekrü/pezsgőszínű ruhába, majd a természetesnek és ártatlannak tűnő, valójában vakolatnyi sminkben megkezdik életük legnagyobb menetelését. Új cipőben, mert az anyjukra sem hallgatnak.

Menyasszonyként, egy tökéletes májusi esküvőn."

Álmok

2010-10-16T15:14:00.006+02:00

Régóta tervezek egy álom-blogot indítani. De ez örökre a tervezés fázisában fog maradni - attól félek. A blog az álmaimról szólna, amelyek szinte mindig zseniálisak, és szinte mindig képezhetnék alapját egy eredeti forgatókönyvnek.

De mostanában kevesebb az akció és a sci-fi is.

A téma: a valóság, közelebbről az esküvő témája.

Már megint valami baromságot álmodtam: esküvőnket, fehér ruhát, virágokat. Ez így borzasztó unalmasan hangzik, egy béna csaj még fantáziátlanabb álmának (jó, jó, ez biztos normális, hiszen nő vagyok). Nem is akarom ezt cáfolni, csak hozzátenném: azért van mindig valami csavar a történetben (sztori kifejezést azért sem használom).

Például, hogy hirtelen kerül rám a ruha, varázsütésre benne vagyok, majd csak későn eszmélek, hogy ez olyan klasszik habos fehér ruha, ami ugyan szép és jól áll, de én baromira nem ilyet akartam, illetve hogy ezt nem is én választottam...

Máskor meg bizarr helyen, 2 perces sebességgel döntünk róla, hogy na majd most megesküszünk, valami lépcsőfordulóban, és csak utána eszmélünk, hogy dehát alig volt itt valaki!

Volt, amikor meg a vonatablakon kiugorva, aztán Delhi utcáin rohanva menekültem el a gyilkos üldözőm elől - na, ez ugye, hogy érdekesebb?! Csak, mert ebben nem is volt szó esküvőről. Persze kinek a pap, kinek az anyakönyvvezető :P

Na, inkább befogom, és igyekszem visszatérni az Oscar-díjas álmokhoz.

Csók.

Enni

2010-10-11T17:09:00.003+02:00

jó. Persze. Finomat. Amit én főzök, miközben a férfi keresi a pénzt. Na, azt már nem. Csak néha.

Mint tegnap. Hisz mindig arra vágytam, hogy majd igazi aranyos anyukaként és vagány háziasszonyként secc-perc alatt össze tudjak dobni valami nagyon finomat, különlegeset és laktatót...ahogyan azt sokaktól láttam, meg képzelem az idealista hülye fejemben.

De tegnap valami ilyesmit csináltam. Nem lett egy atyaúrég, de teljesítettem a kötelességemet. M. IKEA-t szerelt. Először szinte össze is kaptunk, mert nem hagyta, hogy segítsek.
Én meg:
Ja, a nő helye a konyhában, mi? - kérdem, mire ő:
Hát, főzhetnél valamit tényleg.

Uff. Na de ezt nem azért mondta M.,mert egy hímsovén állat, hanem mert baromi éhesek voltunk, 10 is elmúlt és nem is nagyon volt hely nekem segíteni éjjeli szekrényt összerakni...Így hát mi mást tehettem volna, mint sértődötten azért, a konyhába kullogtam, és először dühösen, majd lelkesen belecsaptam. Hogy igenis össze tudok dobni valamit secc-perc alatt..(vajon ez a kifejezés honnan származik?)

És így lett chili és vanília-tól inspirálva (p az én mesterem, miatta kezdek jó lenni és miatta élvezem a főzést) tarhonyát csináltam. Abból, amit otthon találtam. Így lett: pirított mandulás- kukoricás tarhonya egy csipet sáfránnyal és édesköménnyel, na meg a végén jó sok parmezánforgáccsal meghintve..

Fincsi lett, olyat, amit jól befaltunk, és a célnak megfelelt. És nem is volt uncsi.
A végére pedig a dühöm is elpárolgott, és utána, fröccsöt kortyolgatva és elfekve a kanapén csak néztem, ahogy a Férfi dolgozik. Mert az a dóga. Vagy nem?

Itthon fülesen

2010-10-07T15:53:00.005+02:00

Gyerekkoromban gyakran hallottam, hogy "füles" vagyok,később meg, hogy olyan vagyok, mint Füles.

Az első azt jelentette, hogy nagyon sokszor fájt a fülem, begyulladt, fel kellett szúrni, lámpázni. Háromszor vették ki a mandulá(i)mat, mert mindig visszanőtt - erre például nagyon büszke vagyok, mindig hangoztatom:) Legalább ebben rekord vagyok..

Most megint füles lettem: arcüreg meg középfülgyulladás. Na, nem komoly, csak előjöttek a gyermeki érzések, emlékek: most a kanapén, akkor a kis fonott székemben ülve lámpáztam az arcom. Visszajött az érzés, ahogy élvezem a forró vörös fényt az arcomon, ahogy melegít, áthat, éget. Csak most nem ápolnak szüleim (bár szerintem szívesen megtennék), és lámpázás előtt meg után a géphez ülve tolom a munkát. De így is jó. Jó a meleg itthon, immuntea, kinti lanyha, de még reménykeltő napfény.

Ja, és hogy miért voltam később Füles?

Mert idegesítő, állandóan negatívkodó kiskamasz vált belőlem, a kis cuki fülesből. Na puff. És abból talán még mindig nem nőttem ki.

Alakul

2010-08-30T10:50:00.003+02:00

Több a vadász, mint a katona Magyarországon, és több a napfény Toszkánában, mint itthon.

Sokkal kevésbé főzik meg a tésztát az olaszok, mint mi, és sokkal kisebbek az autóik.

még könyvek

2010-08-16T11:57:00.005+02:00

Egymás után elolvastam Kertész Imre Kudarcot, The Roadot McCarthytól és Gerlóczy Csemegepultosát. Szép kis sorozat. Meg is van a véleményem mindről.

Férfiak, akik azt hiszik, hogy mindent tudnak. Valaki jobban, valaki kevésbé, de az biztos, hogy az életről, a Nagybetűsről fogalmaznak meg nagynak szánt (és sokszor tényleg jó) gondolatokat.

Meglett férfi, apa-fiú, és fiatalember - ezek ők, a főhősök (és valójában a szerzők is).

Kelet-Európa, a világ vége és Újlipótváros.
Utópia,poszt-apokaliptika és a jelen.
Egy sokat élt, egy tudós és egy tapasztalatlan tapasztalatai a világról.

Ki hogyan teljesített?

Arról majd a következő adásban hallhattok:)

Ügyintézés

2010-08-16T11:45:00.005+02:00

Fárasztó, idegestő. Most másfél óra alatt sikerült telefonon és neten elintéznem mindent, és így még a lehetlen is sikerült: kétszer is kifizettem egy számlát. Mert annyira hálás fogyasztó vagyok...
Ezért énekeljük együtt: "All I really want is money in my pocket.."

Újra meg újra

2010-08-13T14:17:00.004+02:00

Újra meg újra rám jön, hogy írnom kell. Csak nincs kéznél egy kis blogíró felület, (ja, IPad, héé)és ritkán vagyok egyedül. Mert a blogírás, az írás az magányos tevékenyég. Ám napközben emberek között vagyok, este meg itt-ott meg otthon M.-mel. Igen, ritka az egyedüllét.

Ami nem jó. Bár régen féltem az egyedülléttől, nem tudtam mit kezdeni vele, most már hiányzik is szinte. Amikor M. elmegy valahova és nekem épp nincs dolgom, akkor jó előre elképzelem, hogy mit fogok csinálni: nagy fürdés, akár egy pohár pezsgő, sültvirsli,film, blog, könyv.....ilyen egyszerű és mégis oly finom...

Na de a lényeg, hogy írni írni,mindig írni, agyban írni, kézzel sírni, az jó.

Jelentem..

2010-06-30T15:59:00.003+02:00

Jól érzem magamat. Végre. Ennek jelei: meggyújtottam egy füstölőt az iroda konyhájában, vidáman mosogattam, majd iszonyat lelkesen, magát a mozdulatokat is rendkívül élvezve (tudod, letöröl, felír, áttöröl, újraír) irogattam a fehér műanyag filctollas irogatós táblára. Hogy mit? Az elvégzendő feladatok listáját! És egyszerűen élvezem, hogy jó sokáig itt bent szöszölök (azaz dolgozom).

Őrült vagyok?

Vagy végre rátaláltam a számomra tökéletes munkára.

Na, azért még ne igyunk előre..

bár múltkor a Marcival direkte a medve bőrére ittunk. Pezsgőt. Jól esett.

Nem bírom

2010-06-03T13:42:00.002+02:00

a kopogós cipőben járó férfiakat, főként azért nem, mert a cipőhöz egyfajta beképzelt, magamutogató járás is párosul. ÁÁÁÁ

Lesültem Londonban

2010-05-31T17:30:00.004+02:00

Itthon meg beköszöntött az ősz. Megőrült az időjárás, de szerencsére épp kedvemre volt ez.

Mert a múlt héten Londonban járva csupa meglepetés ért: napsütés, nyári meleg, finom ételek, ráadásul a londoniak rengeteget mosolyognak, kedvesek, ez nem is hittem volna. Kicsit olyan volt, mint Kaliforniában. A rendőrök segítőkészek, nincsenek öregek, a fiatalok veszélyesek, a lányok nem hordanak szoknyát, mintha elfelejtették volna, hogy a feneküket alig takaró blúz alá azt is illene venni. Szinte prűdnek és konzervatívnak éreztem magam a sok csúnya, magamutogató, fehérbőrű, nagycombú részeg lány között. Persze vannak nagyon szép nők is, és a többség (aki nem 17) az mind divatos, akik mellett meg inkább kisebbségi érzésem volt. Elég eklektikus egy hely. De élhetőnek tűnt- azok ellenére, amit sokan meséltek nekem. Persze drága, mint a fene. És éppen kifogtam az egyetlen napos hetet - így nem kaptam reális képet. De akkor is fincsi.

Egyetlen villanykörte

2010-05-14T13:29:00.005+02:00

Rengeteget olvastam az elmúlt hónapokban, de egyikről sem írtam semmit. Nagyon sok indiai szerző regénye volt, még India előtt és után, jobbak és rosszabbak, aztán voltak magyarok: Örkény István Lágerek népe (10pontos), Fiala János (meghatározhatatlan pontos)..na akkor nem is húzom, íme pár emlékezetesebb könyv.

Szóval Örkény szociográfiája remek - tiszta, ütős, szociológusi hozzáállással írt szibériai fogolytáborokról, ott helyben írva wcpapírra, erre-arra, gyűjtve a történeteket. Nagyon jó.

Fiala Jánossal szemben elfogult vagyok - nekem nagyon tetszett a könyve, az elején bele kellett szokni, olyan fialás stílus, kicsit csapongó, de valójában nem csapong, megvan a szerkezete, humoros, váratlan, izgalmas...Nagyon őszinte, olyan falhoz vágósan. Lehet, hogy ha nem kedvelném műsorát, a könyve - főként életrajzi mű - sem érdekelt volna annyira. De így nagyon.

Fabricius Gábor Puha neon fejlövés írásai állítólag egy Moleskin füzetbe gyűjtött történetek a reklám- és médiavilág szerepelőitől. A bevezetés tetszett, később ingadozó minőségű írások, unalmasak is, de meghökkentőek és ütősek is. Nem éri meg végiolvasni, de belenézni megéri. Az ötlet 10 pont,a megvalósítás 5.

Lisa Lutz Spelmann nyomozóiroda könnyű regény egy családi magánnyomozóirodáról. Nagyon aranyos, nem tudod letenni, csak úgy falod az oldalakat. Az egész családot örökbe fogadnád, olyan szórakoztatóak, rengeteg humor, ja és mindez San Franciszkó utcáin!!! Folytatást is olvasni kell - jó kis lazítás. A fentiképen a bár, ahova a főhős 28 éves lány, Izzy inni jár.

Yann Martel, a Pí élete írójának első novelláiból jelent meg válogatás. Érezni, hogy még fiatal volt, kezdő, mikor írta, de jó. Szomorú, kedves történetek, meglepő formák, akasztófaelőtti percek több változatban. Sok halál és elmúlás.

A.B. Yehoshua Apáról fiúra öt párbeszédet tartalmaz - csonka formában, azaz csak az egyik, a mesélő szavait haljuk, a válaszok, közbeszólások rejtve vannak, de kiderülnek a mesélő reakcióiból. Izgalmas megoldás, történetek 1982-től 1848-ig, főként zsidókról és nem zsidók zsidókhoz fűződő kapcsolatáról. Szép leírások, 19 és 20. század drámai története a háttérben, régi Jeruzsálem, Németország, Kréta tárul fel előttünk.

Hú, és még tudom, hogy sokat olvastam az elmúlt hónapokban, de most hirtelen ennyi jut eszembe. A tucat indiai regényről majd legközelebb. Addig izguljatok otthon és olvassatok sokat!! (áá, bocs)

Ps: Egy alkoholista könyvét olvasom most. Kerouac sorstárs Bukowskyt. Mindjárt iszom egy whiskyt :P

Megöregedtem

2010-04-30T15:30:00.003+02:00

Végre valahára elhangzott valaki, egy felnőtt, szájából az a mondat: "Hú, te ennyi idős vagy már?", "És hogy eddig azt gondoltam, hogy ilyen korban már ciki..." és ezeket rám értették. Végre valahára már nem (mindig) én vagyok a fiatalabb, aki ugye nem érti, meg tapasztalatlan, meg amúgy is, egyszerűen csak fiatalabb. Végre vannak, akik úgy néznek rám, hogy jé, ő idősebb, ő többet élt, és a lényeg, hogy ők sem gyermekek már. Ennek valamiért nagyon örülök.

Persze tudom, hogy aztán meg eljön az idő, amikor meg megint fiatalabb akarok lenni. De ez az időszak egyelőre távol van, és nem érdekel. Éljen az öregedés!

Könyvmániásoknak

2010-04-16T13:46:00.000+02:00

Már én is voltam így:)

http://ahogyakarom.blogspot.com/2010/04/kem-let.html

Google transz-lét

2010-03-23T19:40:00.001+01:00

"Mindig próbálj meg a lehető legnagyobb mértékben az egyes fa törzse. Amikor a hajón került forgalomba, 1998-ben valószínűleg az első alkalom, bárki is gondolt csinál bútor göcsörtös nyírfa koronát."

"Ételeink igazán jó, de néha előfordul, hogy bizonyos marad, hogy ügyfeleink lemezeket. Ez nem jelenti azt, hogy dobták. Egyes mi áruházak Svédországban, Norvégiában és Dániában harcsa mi moslék egy malom és tárolja azokat egy külön tartályba. "

Áuuuuu

2010-03-23T15:57:00.004+01:00

Hogyan szerezzünk új olvasókat?

2010-03-23T15:35:00.002+01:00

Valaki a BME-n rákeresett a "leszadált" szóra, majd 23 percig olvasgatta a blogomat!

2010-03-11T23:33:00.001+01:00

http://ahogyakarom.blogspot.com/

Dekantálva

2010-03-11T21:21:00.004+01:00

Zsírleszívást nézek. Még sosem láttam ilyet. Borzasztó. Egy kis csövet tologattak a nő hasában, ki-be, ki-be, és szívták le a cuccot. Véres, rózsaszínes szörnyűség volt. Aztán mindezt a fenekébe tolták, beinjekciózták, több adagban, egymás után, hogy olyan lehessen, mint J Lo. A nagyseggű J Lo. A nő úgy akart kinézni, pedig esküszöm szebb volt. De így lesz vagány salsa táncos nő. Szerinte. Hihetetlen, hogy mik vannak.

De hát nem lehet elítélni, nem is teszem, még ha szeretném is. Hisz mindenkinek más vágyai vannak. Miért lennék én jobb nála? Azért, mert nem alakítom át a testem? Ehelyett ruhákba burkolózom, és egész életemben elégedetlenkedek, nem vagyok szép, nem jól áll ez meg az, és nincs egy göncöm sem. Persze ez ingadozik, néha elégedett vagyok, tetszik ez meg az, néha nem. Ahogy minden nő teszi. De nem is erről akartam írni.

Hogy miről? Már el is feledtem...Ja, tudom.

Arról, hogy lehet, hogy új blogot kezdek.Tisztázni kell magamat, törölni a múltat, na persze nem úgy, csak most itt. Hogy tiszta lap legyen előttem. Még ha az csak illúzió is.

Szenvedek,

2010-01-25T19:48:00.002+01:00

Unom magam, M. inforadiot hallgatva figyel, azaz dolgozik, én meg rohadok náthásan, éhesen, és még a facebook is unalmas. meg ez is. van, hogy valahogy kiürül az ember, nincs cél, nem jó a közérzet, a boldogság csak pillanatnyi.

najo, nem vagyok depis.

csak ebben a pillanatban. mert amúgy meg egyre több a cél, a jó cél, mission. csak fel kell kelni, korán, és csinálni. ugyan kényelmeskedni szeretek, lustálkodni, nagyon is, de valahogy az is unalmas lesz, lehúz. csinálni kell, dolgozni kell, írni kell. meg éppen, amit kell. ma tettem pedig.

jövő hét végén már egy másik földrész lesz a talpunk alatt, én meg nyávogok. ha most az a bunkó, aki szokott kommentelgetni nekem, bekommentel, úgy visszakommentelek, hogy csak na. vagy csak törlöm a kommentjét, hehe.

na ez nem egy kedves post lett. nincs is kedvem feltenni, mert ha olvassa család, egyebek, akkor megijed. olyan blog kéne, amit nem olvas ismerős. de az meg nem könnyű . meg miért nem vállalom előttük magam?? vállalom, na jól van.

éhes vagyok. csináltam marokkói csirkét - mézes, gyömbéres, köményes mandulás csoda. ahogy stáhl juci mondja. már egyszer csináltam és akkor isteni lett. de ma szerintem elcsesztem. nem voltam ott eléggé, nem voltam elég tudatos. hozzá még a finom hagymás-vajas basmati rízst is elbasztam. ez van. sorryvagyok. én meg s.

Egy leszedált ország

2009-12-16T11:00:00.004+01:00

"Egy leszedált ország"..".ahol a túl jó nem kell, csak az a jó középszer"... "ahol arcomba vágják a magam arcát"..."hazug ügyben hűség"

..ilyeneket énekelnek kedvelt énekeseim az országról. És tényleg, egyre csak szenvedünk, minden rossz, állítólag semmire sincsen pénz, minden árulás és csalás, mindenki más korrupt, de azért persze mi sem adunk/kérünk számlát. De a Westend tele van, fasza autókra költünk - más, hasznosabb dolgok helyett. Közben a legújabb kutatások szerint az afrikai szegények egyre jobban elhíznak - nem mintha annyit ennének, de amit esznek, az mind tele van cukorral és zsírral. Ott is el van cseszve.

McDonalds rulez globally, but we should act locally..

Nem szedálom le magam. "Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, ne várj, gyere és ébredj fel végre Magyarország!"

.

2009-11-23T12:53:00.002+01:00

Rég írtam már, nem volt idő, mert elsöpör az élet, sok zavaros beszélgetés, sok pezsgő és egyéb, sok vicc és hecc és a szemkörnyékápoló koffeinnel, meg a kávé koffein nélkül és a vízhajtó csalántea, na meg az idegesítő művészfilmek, amin vitázunk Marcival, meg a jó és melengető filmek, és az elolvasott könyvek 18 éven felülieknek lightos és kemény pornóval. És a munkahely vége na meg az új keresése, na meg ennek eltitkolása. És álmok a felvételi interjúról meg arról, hogy vasalok, de nem tudom, hogyan kell, na meg sci-fi álmok, és izzadás, és regénybe illő történetek, na meg gondolkodás, hogy miről írjon M. könyvet. Mondom rólam. Ne nevess. Voltunk Barcelonában, lakást akarunk ott venni. Ha lenne. Kéne új fregoli, 180-as, Népszínházban lehet. Ferge Zsuzsa beszélni fog, meghallgatom, csak el ne aludjak, de húzok magassarkú kiscsizmát és akkor nincs veszély, csak nehogy találkozzak valami ismerőssel, mert akkor meglepődik. És akkor mi van? Vállalom magam, csak senki meg ne tudja. Végszó.

Néha

2009-11-10T15:01:00.001+01:00

pedig szeretnénk magam is legalább egy kicsit picsásabb lenni. nyányányá

Néha,

2009-11-10T14:58:00.002+01:00

sőt gyakran érzem különlegesnek magam csakis azért, mert nem vagyok olyan kurvás vagy olyan hülye picsa, mint mások. remek.
ezért érdemes élni.

Szerepcsere

2009-10-23T19:01:00.000+02:00

M. felteregetett majd bealudt az ágyon. Én bekapcsoltam a TV-t és kinyitottam egy sört..

Koffein

2009-10-22T15:13:00.003+02:00

Miközben készült a kávé , elmosogattam azt a pár poharat és tányért, ami a mosogatóban volt. Két borospohár is sorra került. Mostanában nincs kedvem cseppmentesre törölni őket, de most elfogott az ihlet, és a direkt erre a célra kifejlesztett törlőronggyal elkezdtem szépen eltörölni mindkettőt. Majd két-két percet eltöltöttem ezzel, miközben a kávé is lefolyt. Megnézegettem a poharakat - ragyogó csillió tiszták és csontszárazak lettek - elégedett voltam. Szépen leraktam őket a pultra, majd kikapcsoltam a kávéfőzőt, elővettem egy kávéscsészét, elemeltem a kávékiöntőt és szép komótosan beleöntöttem a kávét az egyik borospohárba. Sőt, félúton még meg is álltam, gondolván, felét a másikba kéne tölteni.

Nem, nem vagyok hülye.
(Az újra mosogatás és törölgetés pedig kezdődhetett előlről..:)

A mai napi legjobb mondatom

2009-10-19T16:19:00.002+02:00

"A lényeg, hogy mi ne váljunk ilyen szenvedős nőkké..."

(Mintha már réges régen nem lennék azok..)
(De relatíve értem, másokhoz képest, érted?????:)

Hoppá

2009-10-13T23:37:00.003+02:00

Kivételesen, de nagyon kivételesen, bekapcsoltam a TVt-t és ment, miközben befejeztem a cikkem. (Persze hülyeség, így nem lehet koncentrálni.). De a lényeg, hogy az egyes egyetlen értelme ennek az volt, hogy megtudtam, van megint Legyen Ön is Milliomos. ÉLJEEEN.

--tényleg---

Bölcsességek Hollywoodból

2009-10-09T14:52:00.003+02:00

- Nem akarok életem utolsó napján, a halálos ágyban fekve arra gondolni, hogy nem is tettem semmi hasznosat az életemben. Semmit a világ jobbításáért.
- Az a nap csak egyetlen nap lesz az életedből. Nem az számít, hanem az előtte lévő úgy 30 ezer nap. Akkor cselekedj úgy, hogy boldog légy. Akkor és ott.

Idézet a Dr.House 5. évfolyam úgy 14. részéből, amikor a híres rákkutatónő otthagyja a munkáját és beáll séfnek tanulni. Hogy azt csinálja, amit élvez. Hogy boldog legyen.

Metamorf

2009-10-08T13:25:00.003+02:00

Hol hagytad az erődet?

Kint az utcán.

Miért nem mész ki érte?

Mert akkor meg az eszem veszteném el.

És akkor vagy gyenge vagy de eszes, vagy erős de buta?

Bárcsak így lenne. De nem ilyen egyszerű.

Hanem?

Aki kíváncsi, hamar megöregszik.

Ezt csak azok mondják, akik nem tudják a választ a kérdésre.

Látom, te a toppon vagy ma, jó neked.

Nekem? Hát nem látod, hogy én a te agyadban vagyok bent???!!

Mosódióra fel

2009-10-07T15:34:00.005+02:00

Mostanában nem is tudok másról írni, mint a háztartásról. Szörnyű..vagy nem?

Szóval kedves Mirjam korábbi postbeli megjegyzése felkeltette kíváncsiságomat és utánanéztem, mi is az a mosódió, ami olyan szuper, hogy jó vele mosni, mosogatni, felmosni. És az olvasottak után asszem ki is fogom próbálni - bár még azért van bennem némi fenntartás és húzódzkodás, hogy konkrétan dióhéjat tegyek a mosógépbe, oké, persze csak vászonzacskóban, de mégis... Ám igyekszem legyőzni a tartásomat. És majd jelentkezem, milyen volt.

Szóval "a mosódió egy teljesen természetes, bőr- és környezetbarát növényi mosószer. A szappanfa-félék családjába tartozó Sapindus mukorossi termése (ennek a fajtának a legmagasabb a saponin tartalma), melynek természetes élőhelye India, Indonézia, Nepál és más Délkelet-Ázsiai országok, ahol évszázadok óta termesztik és használják mosáshoz. A dióhéjban lévő anyag, a saponin, egy kitűnő mosóerővel rendelkező természetes szappan, ami víz hatására enyhén habzani kezd és kioldódik a mosódió héjából. Ezt a dióhéjat használjuk mosószerként." Gondolom innen ered a szappan név is...

"A modódió nem tartalmaz semmilyen káros vagy környezetszennyező anyagot, és 100%-ban lebomlik. Használata nem szennyezi a természetet, hiszen a környezetkímélő mosással megóvjuk vizeinket is, és nem terheljük azt különböző vegyszerekkel. A mosódió fákon terem, ami oxigént termel, így nemcsak felhasználásában, de „előállításában” is rendkívül környezetbarát." Tiszta öko cucc. Tetszik.

"A mosódió különösen bőrbarát. Csecsemők, kisgyermekek, érzékeny bőrűek és allergiások, vagy bőrbetegségben (Neurodermitis, ekcéma, pikkelysömör) szenvedők számára is kitűnő mosószer, mivel nem tartalmaz semmilyen káros vagy allergiakeltő anyagot. Használatával lemondhatunk a környezetszennyező, allergizáló és bőrirritációt okozó anyagokat tartalmazó vegyszeres mosásról." Ez is király, hisz nekem is van pár allergiám, meg volt már bőrbajom is elég.

"A mosódió megóvja ruháit is, gyengéd a színekhez és a szövethez, a ruhák hosszabb ideig megőrzik élénk színüket és szerkezetük épségét. Még a legfinomabb gyapjú és selyem mosására is alkalmas." Nem is hiszek többet a hülye reklámoknak. Éljen a dió. Khm.

(Forrás: Mandala Mosódió:)

Rosszul vagyok

2009-10-01T15:58:00.002+02:00

Szélsőjobbos oldalakat olvasgatok, és mindjárt elhányom magam. Borzadály. Szörnyedvény. Meg közben el is sírnám magamat. És tucatszámra találhatóak ezek az oldalak, tele több ezer fórumozóval, akik mind egyre csak gyúlölködnek.
Igazából nagyon szomorú vagyok.

Háztartási gondolatok

2009-09-29T15:19:00.004+02:00

Hadd merengjek el egy percre a háziasszony léten. Milyen is lehet az, ha teljes valód egymaga egy háziasszony? Hiszen nekem már így is sok, úgy, hogy ennél háziasabb pasit nehezen lehetne elképzelni (vagyis akkor az már nem jönne be, ott már valami difi lenne, vagy csak meleg lenne).
Na, szóval csak úgy hirtelenjében kedvem lett összeszámolni hány fajta vegyülettel kell itthon bíbelődni ahhoz, hogy tisztaság legyen, egészség legyen, vízkő, izébizé-mentesség legyen. És ezt végiggondolva már teljesen érthető, hogy sok nő miért válik feministává.
Vagy éppen miért kap különböző mérgezéseket. Hisz az is gyakori. A múltkor a kozmetikában arról csevegtünk mi háziasszonyok (hiába még nem érzem annak magam, mégiscsak itt egy háztartás köröttem), hogy kinek milyen égési, szemviszketési, kézhónyagzási és egyéb ájulásos panaszai!! voltak már a különböző házi szerek alkalmazásának következményeképpen.

Szóval tehát íme a lista: ( a sorrend random, épp amiket használtam, meg ami eszembe jut, és a neveket sem használom helyesen, hiszen még nincsen mögöttem sok évtized tapasztalata és tudáshalmaza)
1. lefolyótisztító
2. duguláselhárító lefolyótisztító
3. wc-tisztító
4. wcperemre akasztott tisztító cucc (jó, ez olyan átmenet, ezt nem nekem kell öntögetni, csak beilleszteni)
5. kádmosó
6. csempe, egyéb felmosószer
7. mosogatószer
8. vízkőtlenítő lemosóizé
9. zsíroldó gáztűzhelyre
10. zsíroldó minden másra
11. cillit bang a durva cucc
12. padló=parketta felmosó
13. faápoló tisztítószer
14. méhviaszos faápoló
15. ablaktisztító
16.
17.

Most hirtelen, anélkül hogy felállnék, és benéznék a szekrénybe, ennyi jut eszembe.15 féle!!!!!!!! Pedig tutira van még belőlük, illetve egy rendes háziasszonynak valósznűleg ennél még sokkal több cucca van.

Szóval álljon itt e lista mutatván szegény háziasszonyok hősiességét, illetve a megmérgezésükre alkalmas szereket, illetve jelezvén mily nehéz nekünk...

mert KI a francnak van kedve naponta, hetente, ezeket újra meg újra használni???????????

Na megyek, mert le kell zuhanyoznom a kádról a cuccot, és forró vizet kell engednem a majdnem eldugult mosdóba..(persze nem dugulna el, ha rendszeresen önteném bele a duguláselhárítót, cöcöcö):)

ps: ha még tudtok a listához adni, csak bátran!

Tekeredett gondolatok

2009-09-24T14:26:00.001+02:00

Jóga után mindig új ember leszek. Vagyis sajnos azért nem új, de totál felfrissülők, mégha mindenem fáj is. De jól. És okosulok is. Ma miközben talpammal a falon, fenekemmel az égben, vállammal a földön hídban álltam/ültem/nemtommitcsináltam, de azt keservesen, az egyik jógatársnő elmesélte hétvégi élményeit. Ahol az egyik kisfiú addig mászott a fára, amíg mindenki őt nem nézte (és ezért aztán jó nagyot zuhanva földre nem pottyant). Exhibicionista – vélte másik társnőm, mire a jógatanárnő: Biztos oroszlán volt. Válasz: Hát persze. Én csak hallgatok, próbálom lapockáim jól összehúzni, mellkasom kitolni, combom nyújtani, mire már meg is érkezett a következő kis megjegyzés. Bezzeg az én párom, ha kimegyünk a Normafára, csak lefekszik a takaróra, és meg sem mozdul órákon át. Persze bika a szerencsétlen.

Én meg gondolkodom. Tehát az oroszlán központi ember, a bika meg lusta. És amikor a végén a széken áttekeredve relaxáltunk, az fúrta az oldalamat (pedig nem szabadott volna semmire sem gondolnom): Vajon, amikor én kimegyek a mosdóba itt a jógastudióba, mind összesúgnak a hátam mögött, hogy „Hm, látszik abból, amilyen hallgatag, na meg abból, ahogy a csipejét tartja, hogy bizony ő Szűz., vajon így vélekednek? Remélem nem. De végülis mindegy. Lényeg, hogy én nem hiszem, hogy csak annyi karakter van az emberek között, ahány csillagjegy. De nem is az ilyen ezoterikus okosságokért járok ide. Hanem, mert kitekeredni jó.

Munka közben II. (szombat!!!!)

2009-09-12T15:56:00.007+02:00

Odáig jutottunk M.-mel, hogy szombat van, a várva várt hétvége, és erre itt ülünk, egy-egy fotelban, ölünkben egy-egy laptop és dolgozunk. Sőt, ráadásul mind a ketten cikket írunk..Hova jutottunk? Ez lett a közös szórakozás? Najó, valójában csak viccelek, mert az is jó, hogy ezt is ilyen szépen meg tudjuk tenni, és így még a munka is szebb, ha ketten, együtt (egymás mellett, ó de idilli). Csak idegesítenek a gázosok, akik szerelnek, fúrnak, káromkodnak, a fülhallgatóból kiszűrődő zene, közben meg Tom Waits-et próbálok hallgatni a hi-fiből, de még az is idegesít, mert krákog, szörcsög (nem is, azt nem, mert azt csak Verebes szokta csinálni, és nem szabad egy lapon emlegetni őket), és persze Tom nagyon jó lenne, de nem ennyi zajjal vegyítve. Ja és M. még ráadásul cigizik is. És közben valójában magamra vagyok ideges, hogy nem tudok jól írni.

UI: A két cikk témája: 1. vörös szőlő fürdő, szőlőmag-olajos pakolások...khm..khm
2. online póker
Fincsi, mi?

Munka közben

2009-09-09T11:49:00.002+02:00

Itt van az ősz. Hiába ősszel születtem, most hétfőn, nem szeretem. Vagyis félek tőle, néha nyomaszt, lelohaszt, de azért néha örülök neki. De ma egy jó nap van. Egész éjjel végre olyan mélyen aludtam, mint már rég, aztán az ágyban még fél órát kávéztam az afgán lány történetét olvasva. Szendvicset is csináltam magamnak, és a héven is olvastam. És ez mind nem érdekes másoknak. De nekem jó. És elfelejtettem, hogy mit is akartam írni, pedig az viccesebb lett volna.

Vallomás

2009-09-01T15:24:00.004+02:00

Na hol is kezdjem? Hm, tehát úgy volt, hogy én csak egy negyedórácskára le akartam ülni a TV elé, ami persze szigorúan tilos cselekedet, főleg este 8 előtt, de délutan fél 3 tájban pedig kifejezetten káros, és hát akkor néztem egy interjút gyermekmodellekről, amin persze úgy felháborodtam, hogy majd kiöntöttem a kávét, ja mert persze csak azért ültem le, hogy megigyam a délutáni kávémat két szelet mákos bejgli kíséretében,nem nagy dolog az egész..

jó jó, szóval az van h engedtem a kísértésnek, és leültem, ezt bevallom, de aztán hogy hogyan kerültem a CNN továbbkapcsolása után az Animal Planetre, ahol egy Antarktiszról szóló filmben lenyűgöztek a pingvinek és hogy a riporter csávó hogyan tud ennyire közel menni hozzájuk, na abban már nem vagyok biztos, és szóval a lényeg, hogy azt viszont már végképp nem tudnám megmondani, hogy melyik pillanatban kerültem át a fotelből a kanapéra és szenderedtem el a legédesebb délutáni álomba. Szóval tehát be kell valljam, itt is engedtem a kísértésnek, mert ugye persze nem alszunk munkaidőben!!!!és igen, igen, megtettem, aludtam, hú de nagyon...és jó volt.. csak a mérges kígyókra ébredtem fel, tudniiliik Antarktiszról elhajózván valahogy ott kötöttünk ki és azt már nem bírta az érzékeny lelkem.

Punktum, bevallom, bűnöztem. De olyan jó volt.....

Megszületett

2009-08-19T12:45:00.002+02:00

az első gyermek barátaim körében. Hétfőn szült egyik barátnőm, legelsőként barátaim közt..Az egy éves baba bájos volt.

És ezek után minden beindul. Egyre több lesz az esküvő is. Aztán további babák. Aztán az otthonülő élet. Családi ház vásárlás, akinek megy. Együtt gyermekezés. Ritkán találkozás és ritkán iszogatás.

De ez amúgy szép és jó, és így kell lennie.

Köszöntsük Dórát a Földön! :)

lefagy a seggem

2009-08-14T14:45:00.003+02:00

Ülök a Coffe Heavenben, ami már nem annyira mennyországhoz hasonlít, mert túllégkondizzák, vagy legalábbis én nagyon fázom. Pedig finom a kávé, szép nagy a habja, olyan igazi amerikai, a szendvics is finom. Igaz, kurvadrága. Fizetésemből úgy 190 szendvicset tudnék venni egy hónapban, ami azért nem túl sok, főleg ha gázt és egyebet is fizetni kell:)Persze ha itt élnék, nem kéne gáz, villany, sőt, Internetre se kéne előfizetni. Hm, meggondolom.

the truth is

2009-08-11T15:32:00.002+02:00

irigylem azokat, akikben nagy erő és kitartás van, elkötelezettség és motiváció

én lusta vagyok

persze sokakhoz képest egyáltalán nem tűnök annak, de én tudom, mi az igazság

Magyar színészek a homofóbia ellen...fuck you yeah

2009-08-11T11:15:00.001+02:00

egy megatrendről

2009-07-20T16:06:00.002+02:00

Az elöregedés világtrend: 2050-re az ENSZ szerint medián év 29-ről 38-ra nő az egész világon. Ma a világ népességének 11%-a 60 év feletti, 2050-re 22%-ra várható ez az arány (9 milliárdos populációnál), míg a fejlett országokban 33% a valószínű.

2050-ben minden harmadik ember nyugdíjas lesz, és minden tizedik idősebb lesz 80 évnél. Ma az átlagos élettartam 67 és 78 év, de egyre nő, van olyan tudós, aki szerint nincs határa az élettartamnak, lehet akár 100 év is majd az átlag. Míg más szerint ez lassulni fog, mert hiába jobbak az életkörülményeink, nő a halálos betegségek száma, egyre több az elhízott ember (már persze a fejlett világban), ráadásul sokat stresszelünk.
Eközben pedig egyre kevesebb gyermek születik. Jelenlegi átlag 2,6, a gazdag országokban 1,6. Egyre később vállalnak a nők gyermeket, és hiába szeretnének nagy családot, mert azt mondják, de már nincs idejük erre.

Karrierista nők lettünk, akik 100 évig élnek, sokat esznek, van pénzük mindenre, van jachtjuk és kertészük, de nincs aki szeresse őket - szomorú perspektíva..

KUTATÁS!!!! update

2009-07-18T16:50:00.000+02:00

FONTOS!!!!!!

Ha ismertek Magyarországon élő külföldieket,bevándorlókat, menekülteket, akik értenek angolul, kérlek terjesszétek az alábbi blog linkjét (ez maás, mint amit múltkor felraktam, ez a helyes)!!! Egy nagyon izgalmas kutatásban vehetnek részt (amit én csinálok, azért oly érdekes:)de tényleg, lehet belőle valami...Köszi

http://mynewhomehungary.blogspot.com/

Megújulás sosem árt

2009-07-10T13:37:00.003+02:00

Suhaidot hallgatok Tilosban, és nagyon bejön. Rá is kerestem az egyik rapperre..Hip hop, és annak finomabb vonalait játssza. Élőben is hallgatnék valamit, itt az ideje újítani. Ha nujazzt még nincs is élőben kedvem hallgatni, vagy komoly zenét, mást van. Úgy tűnik, egyelőre maradok ezen az alternatív, urban trendi, lógogatyás szinten.

Koncertekre is lehetne menni persze. De ki akar?? Tegnap éppen megbeszéltük G.vel: mi a jó az élőzenében? mit kell azt úgy sztárolni?:) A legtöbbször rossz a hangzás, valami túlhangosított, és alig vannak jó énekesek. Persze, sok együttest meghallgatnék, de csak profi körülmények között, finom bort kortyolgatva közben, egy kis new yorki klubban...exkluzíve, jee. Öregszem.

Az egyik legszomorúbb dal..de nagyon szeretem

2009-07-07T15:56:00.001+02:00

Death Cab For Cutie I Will Follow You Into The Dark
Uploaded by s_tancredi. - See the latest featured music videos.

Könyvek és a zsiráfok

2009-07-03T15:09:00.005+02:00

(Kafka regényeinek vonneguti elemzése)

És persze sok mindent olvastam. Többek között:

Krimit: Donna Leon Végzetes áradását: Velencében játszódik, ami számomra egyik különlegessége, hisz egy fél éve ott jártunk, és imádtuk a helyet, aminek felejthetetlen a hangulata, ha az ember rászánja az időt és megpróbálja megismerni (és nemcsak a Szt. Márk teret nézi meg). Emelett pedig nem egy őrült nagy gondolkodást igénylő krimi, mégis a kedves nyomozót azonnal a szívembe zártam, családjával és pezsgő-ivásával együtt, ahogy a velencei mindennapok hangulata is nagyon vonzó. Egy délutánra jó olvasmány.

Spírót is olvastam, az első regényét, a Kerengőt, aminek az eleje írógéppel írt papíron volt meg, egy férfi írta, apukám ismerte, aki még Szolzsenyicinnel együtt volt a Gulágon. Egy monarchiabeli poros kisvárosról és polgármesteréről szóló regény a magyar szürke, szkeptikus, intrikákkal átszőtt életet mutatja be. Akár ma is játszódhatna, kicsit a Rokonokra is hajaz..és sokat elárul az akkori gondolkodásból..kemény, szókimondó leírásokkal, ahol nem kedveskedik az író, hogy "kicsit testet volt az úr és nagy orrú", hanem azt írja h "ronda hájas úr"...például. Az ember leírások lenyűgözőek, ahogy a párbeszédek is, miközben nagyon ért a hangulat fokozásához is. Azért persze nagyon furcsa is. Kell hozzá erő, mert ütős.

Nagyon kortárs (bár lenne ilyen kifejezés, inkább akkor brand new) magyar: Szécsi Noémi Az utolsó kentaur műve kizárólag budapesti fiataloknak szól, de azoknak nagyon. Bár lehet, hogy más is élvezné, de nehezen tudok más fejével gondolkodni, lévén budapesti fiatal vagyok:) Rendkívüli fimomsággal és humorral ábrázolja a jelent, a rétegzett értlemiségi társadalmat, a problémáinkat, amik nem is azok, a beképzeltséget, igyekvést, kisebbségi érzést, a tipikus személyiségeket, tipikus, nevetséges divatokat, beszélgetéseket, élethelyzeteket. Élveztem. A budapesti társadalom kritikája is egyben, ám benne van az a mérhetetlen szeretet is, amit érzünk ez iránt a néha élhetetlen, mégis kalandos világ iránt (hú, ezzel a nyálas kritikával a Mancsból mint macskát, úgy rúgnának ki).

Vonnegutot is olvastam, az utolsó könyvét, A hazátlan embert, amit egyszer úgy hiszem már olvastam, de újra megtettem, mert jó (meg mert nem emlékeztem). Nem regény, nem olyan mint a régi energiával teli Vonnegutok, hanem az öreg, bölcs, kicsit már talán túlontúl is szkeptikus, Bush-ellenes, de fekete humorral még mindig bíró kritikus amerikai rövid, egy-két oldalas kis szösszenetei.

"Az evolúció elképesztően kreatív. Neki köszönhetjük a zsiráfokat!"

vagy a "Nem értem, mi lehet ez a felhajtás a szopás meg a golf körül?!!" -Marslakók

Dörögnek az istenek

2009-07-03T14:58:00.003+02:00

Az előbb még 48 fokot mutatott a hőmérő (jó, persze nem volt annyi, csak a naptól felforrósodott, de azért elég nagy hőség volt)!!!
10 perc eltelt: 22 fokot mutat, s jégeső esik. Elkezdte elárasztani a víz az előszobát, ezért kitömtem az ajtó alját, meg a kisablakoknál a réseket, ahol belopakodott a víz. Aztán a nappali ablakot meg kinyitottam, hogy bejöjjön a jó kis hűvös. Mert ugye erre nem esik be. K-Ny irányú esővel van dolgunk...De azért ilyen durvát is rég láttam már. Ennyire kemény égdörgést is rég hallottam, egézsen ijesztő, pedig nem vagyok egy félős lány.

De egy kis frissítés, felfrissülés, megkönnyebbülés biztosan nem árt városnak, testnek és léleknek egyaránt. Sokakra ráférne. Például a szélsőseégesekre is, akiket szombaton nem engednek demonstrálni. Ez egyrészt a szólásszabadság és gyülekezési jog megsértése, hisz csak a közlekedés aránytalan sérelme miatt vagy az alkotmányos rend védelme miatt lehetne megtiltani egy rendezvényt, másrészt én örülök neki. Nem demokratikusan, de nem engedik a demokráciára törő elemeket mozogni. Jobb így. Bár eddig úgy terveztük, hogy hétvégére elmegyünk valami vízpartra..így nem zavarnának nagyon...de most az eget nézve nem vagyok már ebben olyan biztos. Inkább veszek egy forró zuhanyt.

Rekviem

2009-06-02T13:29:00.003+02:00

Haldoklik ez a blog. Pedig a fejemben nem. Nap mint nap újabb és újabb csattanós és érdekes blogbejegyzéseket fogalmazok meg magamban, és alig várom, hogy leírjam. De mire odakerülnék, az ihlet elszáll, meg van egyéb fontosabb dolog, mit írni kell épp. Bocsánatot kérek magamtól és azoktól, akik néha-néha még idelesnek. Ne adjátok fel. Egyszer visszatérek.

Persze ehhez az kéne, hogy ne legyen dolgom, konkrétan munkám. Bár éppen így áll a dolog. Egy hete kirúgtak. De azért csak szépen. Leépítés van, no mani. Nekem még szerencsém volt, mert nem úgy mint a többi kirúgottnak, nekem felajánlottak egy másik lehetőséget. Kipróbálom, aztán vagy bejön vagy nem, még egyáltalán nem biztos.

Közben még egyáb izé-bizé is bebaszik, ezt nem tudom szebben írni. Mégis élek és virulok, a hétvégén házibuli, dr House, Sukoró, Leonardo di Caprio között nagyon is jól éreztük magunkat. A San Marzanoban nagyon finom a pizza. St Andrea vmi 3500 forintos egri fehérbora nem jó. Animális, tokajias, édes, de pl Marcinak bejött. Aki szereti, annak jó - ahogy nagymamám mondta mindig, és örökké ez lesz a fő mondásom. Életem tagje.

Szóval aki szereti ezt a blogot, annak jó. Don't give up. Vagy ahogy Kafka mondta: Add föl.

Kinek hogy.

Bárcsak mindig ilyen lehetne a hangulat...

2009-05-12T14:34:00.001+02:00

Playing For Change | Song Around The World "Stand By Me" from Concord Music Group on Vimeo.

Sy;p lelk\

2009-05-06T19:36:00.002+02:00

Itt a nyár, bár éppen esik. Van új csapunk a konyhában, megváltás, a régi őrjítően csöpögött, most mintha egyúj konyhában lennénk, működnénk. A Köztársaság tér kivirult, hiába lepukkantnak tűnik elsőre, nem is igaz, hogy olyan rossz hely lenne. A fák köré gerendákból körbe támaszoszlopokat emeltek, szép a fű, nyírják is, persze nem egy angol gyep, ahogy a magyar gyep általában, ez sem hivogat a leülésre. De van rajta hatalmas játszótér, kis focipálya, kosárpálya, kutyafuttató, ez-az, ennél többet nem is várhatna az ember egy parktól. Még padok is vannak, bár nincs elég, és sajna a közönség is elég gyér. Dacára a sok itt vázolt jónak, nincs sok gyerek erre, csak pár hajlesz, meg öreg nénik, bácsik, akik úgy általában fújnak egymásra, cikizik egymást, de mégis kénytelen- kelletlen együtt töltik a napokat itt. A legutóbb egy nagykanizsai nénibe futottam bele, ismert minden nénit a padon, de úgy látszott, nem akarnak vele beszélgetni, tény, hogy elég fárasztó volt, de a kutyáját semkedvelták igazán, pedig azért úgy összességében jószívű páros voltak. A néni 9 évesen már dolgozott az uraságnál (nagymamán 13 éves korától tette ugyanezt Kanizsa mellett), és a többit le se írom, nehéz élete volt, legyen elég annyi.

Valahogy közel került a szívemhez a Köztársaság tér mostanában. Ennek az az oka, hogy heti kétszer járok át rajta gyógytornára. Amit szintén nagyon megkedveltem. Mindig bénák gyülekezetének gondoltam, és most én is egy vagyok közöttük, és élvezem. Jó a torna, mozgás, olyan erős már a combom mint soha, jó a hangulat, érdekes élettörténeteket hallani. Kikapcsolódás. Ajánlom mindenkinek. Ingyen fitnesz, jippí.

Mára ennyit.

Napi rejtvény

2009-04-09T16:39:00.004+02:00

Két ötvenes nő, délután 3-kor, egy-egy cigi mellett beszélget az Ugocsa utcában a 12. kerület szívében (a helyszín a megoldás tekintetében félrevezető lehet):

- Most voltam háziorvosnál. Mondta, hogy felülvizsgálat lesz. Csak nehogy visszabasszanak 50-re!
- Ne izgulj, nem fognak, persze én is félek. Most új nyugtatókat is kaptam, de nézd, ugyanúgy remeg a kezem.
- Ja, én is kaptam, te melyiket szeded? És arra...? És amarra...?
Itt egy hosszabb beszélgetés az általuk szedett tucatnyi gyógyszerről.Majd megint:
- Azért csak nem basznak vissza.
- Nem, nem, megérdemeljük a 100-at.

Na, miről folyt a beszélgetés?

A megoldásokat a szerkesztőségbe várjuk, jutalom egy ötvenes:)

if u wanna bi rich, u gotta be a bitch

2009-03-25T17:10:00.001+01:00

İf You Wanna Bi Rich You Got To Be A Bitch -

Délutáni kulinária

2009-03-18T16:26:00.000+01:00

Totál meggondolatlanul bekaptam egy chilis csokit, innen a munkatársam asztaláról. Csííííííp. Khmmmmmmm. Torok köszörülés, csípés, vízivás. Szeretem a csokit. Szeretem a chilit. De ahogy egy nagy francia mesterszakács mondta nekem pár hete, a kaviáros és egyéb flingflangos csokikról szólván, hogy mi a lényeg? Az, hogy a csokoládé egy édesség!! Tehát bánjuk is akként vele!

Moly

2009-03-09T18:18:00.003+01:00

Frissítettem a könyvlistát (még van pár, csak nem jut eszembe a címük). Az elmúlt hetekre nem vagyok büszke. De azzal védhetem magamat, hogy eleinte nem olvastam sokat, mert dolgoztam, aztán hogy kórházban voltam, meg otthon, így bevállaltam pár lektűrt (jóképű férfiak, gyönyörű nők, szenvedély, siker, halál és béke, őszi falevelek, Oscar-díjas színésznők és a becsületes politikusok...). De torkig vagyok, s a következő egy évben tutira nem veszek a kezembe semmi ilyesmit, csak minimum Dosztojevszkij keménységű prózát. Huh.

Szomorú vasárnap volt (ma hétfő van)

2009-03-09T18:03:00.005+01:00

Körbenézve a hetes buszon, egyszerűen elfog az idegesség és a szomorúság (főként a Keleti környékén). Mindenki ronda, koszos, büdös, bunkó vagy csak éppen nagyon leharcolt, kiégett, szerencsétlen, fáradt, mogorva arcú és elégedetlen. A minap arról beszélgettünk, hogy miben más, jobb, rosszabb Amerika, úgy en block. Mindenki cikizi, hogy a gyors étkezés, tudatlanság, műveletlenség hazája. Egyrészt ez nincs így, de ha még ezzel nem is kezdek vitatkozni, azt tutira állíthatjuk, hogy ott utazva a buszon, nem ilyen fejeket látunk. Ott nyugodtan megszólíthatok bárkit, (leszámítva a hangosan kiabáló őrülteket San Francisco és környékén)és az értelmes, kerek mondatokban tud válaszolni, nyitott lesz és kedves, nem bizalmatlan, nem ideges, nem fasz. Itt a buszon utazók fele egy értlemes mondatot nem tud kiejteni a száján. Jó, lehet támadni, hogy hé, ez túlzás azért. de nézzünk csak körbe. Vagy akár csak kappcsoljuk be a Tv-t. Egy amcsi lehet, hogy nem vágja, ki az elnök, lehet h több mint a lakosság fele nem hisz az evolúcióban, csak Jézusban, de mégis tudnak tisztán, érhetően beszélni, érvelni, gondolkodni. Persze ők is tévednek, ők is buták, ők is megválasztanak hülyéket, barmokat, lásd Bush, és tényleg ők a legelhízottabbak a világon.
De mi meg alkoholisták vagyunk! Mi meg igénytelenek vagyunk! Mi meg lusták vagyunk!

Ennyi.

Ssszzzzz

2009-02-16T19:49:00.003+01:00

Hasba szúrtam magamat.

De kösz, jól vagyok. Mert csak egy injekcióstúvel tettem, és vérhigítót nyomtam be, hogy ne keletkezzen vérrög a lábamban és nehogy véletlenül trombózist kapjak.

Túl vagyok a műtéten, ami szerencsére végül nem volt olyan komoly, mint vártuk. Meniszkuszaim ragyogóan vannak, még a kampós tesztet is kibírták (amikor a doki egy kampószerú valamivel megrángatta őket, juj), a szalagjaimnek pedig csak a fele szakadt el. Azokat kivették, míg az ép szálak bent maradtak, és tovább szolgálják térdemet. Így nem került sor semmilyen pótlásra, combból ínkihúzásra és hipphopp fel tudok gyógyulni. Már egészen jól megyek, bár a bal lábamnak újra kell tanulni a járást. Magyaráznom kell neki: most hajlíts, most emelj, most egyenesíts, most rátámaszkodik. Tiszta hülye lett szegény. Bal combom is kissé lefogyott, most hízókúrára fogtuk, azaz edzenem kell minden nap.

Na de elég is legyen a testemből.

Közben kiolvastam pár könyvet, többek között David Mitchell Number 9 dream címú regényét. Zseniális.
És Rosamunde Pitcher Téli napforduló címú könyvét. Ultra nyálas. Nem reális. Idegesítő, mégis magával ragadó. Olyan, amit nem lehet letenni, ha már elolvastál vagy tíz oldalt belőle. Kórházba és repülőre, esetleg strandra ajánlott. Máshol és máskor szigorúan tilos!! (Ja, és férfiak sem hiszek, hogy nagyon kibírnák.)

Mint egy..

2009-02-04T18:32:00.002+01:00

ketrecbe zárt oroszlán, úgy érzem magamat. Az oroszlán is nagyon lusta, imád heverészni, ám ha mindez kötelező és az egyetlen, amit tehet, akkor az már nem is olyan jó.
Körbe és körbe keringek, egyre csak..

(Az elégedetlen ember, hjaj. Soha semmi nem jó neki. A hülyéje - gondolta az oroszlán, és visszafeküdt aludni.)

Update 2

2009-02-04T16:42:00.007+01:00

Na, végül csak pénteken műtenek. Húzódik-halasztódik a dolog, többek között a Honvéd kórházban történt csőtörtés miatt. Csak lennék már túl rajta. Addig itthon rokizom. Ez persze nem olyan rossz, hisz egész nap pihenhetek de közben persze baromi nyomasztó is. Nem tudok járni. Feküdni is kényelmetlen. A lépcsőn nem tudok fel s le menni, hanem Marci visz le. Jobb lábam is fáj már, mivel csak azt használom. Nehéz leülni, nehéz felállni, és egy egyszerű kávékészítés közben kifáradok. Érdekes érzés a kiszolgáltatottság. (És közben az, hogy mennyire drágák velem a szüleim és Marci. Szóval igazából szavam sem lehet, jó dolgom van.)

Amúgy egy éjszakát már bent töltöttem a kórházban egy néni és két ötvenes nő között fekve, kiabáló RTK Klub, Kék fényes pedofilok és járókeretek társaságában. A szoba egész jó, minden új benne, van wc és zuhanyzó, amiben ugyan nincs meleg víz. Megérkezésem után hamar szóba elegyedtem a szobatársakkal. Pár óra alatt egész kis tábori hangulat alakult ki, igaz, hogy semmi közös nem volt bennünk, azt leszámítva, hogy egyikünk sem tud csak úgy kihuppanni az ágyból és fürgén szaladgálni.

Szomszédomat, nevezzük Szanaxnak, nyáron érte baleset. Szilánkosra tört a sípcsontja, eltört a combja és szétment a térde is. Ahova bevitték, egy közép-magyaroszági kisváros balesetijére, ott csak a sípcsotjával törődtek, kapott sok fémet és csavart a lábába, azt annyi. Azóta sem tud rendesen járni, óriási fájdalmai vannak. Lelkileg teljesen belerokkant ebbe, depressziós lett, szuicid gondolatokkal. Nem tudja elfogadni, hogy rossz a lába, azt, hogy nem tud dolgozni, pedig " az élete a munkája". Ám botot nem hajlandó használni, illetve a múlt hétig más orvossal sem vizsgáltatta meg magát. Antidepresszánsokat és Xanaxot kezdett szedni, totál kész van. Aztán mikor végre ránézett más is a lábára, megállapították, hogy ezzel bizony még sok teendő van, és hogy ott Vácott jól elbaszták.

Végül tegnap megműtötték. Láttam, ahogy folyik ki a vér és genny a lábából. Most lassan talán majd rendbejön. De érthetetlen, hogy miért töltötte az elmúlt fél évet otthon, ahelyet, hogy tett volna valamit. Ha nem tudom használni a lábam, "ha még felmosni sem tudok vele", hát csak csinálok valamit. De ő nem, szegényke, ő csak sopánkodott, szenvedett. Persze lehet, hogy előtte is ilyen negatív volt, depressziós és beteg. Lehet, hogy azért történt a balesete is. Nem tudom, csak azt, hogy sajnálom és drukkolok neki. Na meg azt, hogy ép testben ép lélek, ja és fordítva is...

És, hogy rend a lelke mindennek.

Update

2009-02-01T18:16:00.003+01:00

Na, csak holnap megyek be a kórházba, mert komolyabb lesz a műtét,mint sejtettük. Az egyik keresztszalagom szakadt el, amit pótolni kell, meg összevarrni. A combomban négy ín van. Abből az egyiket fogják lehúzni onnan (jujjjjj) és négyrétbe összehajtva szalagnak berakják. Ügyes, mi? A meniscusszal meg majd csak ott derül ki, hogy mit kell csinálni. Az orvos, aki csinálja majd, kosarazik, és volt már szalagszakadása, hiányzik egy meniscusa, és lelkesen operál. Szóval úgy tűnik, jó kezekben leszek.

Valószínűleg gerinces érzéstelenítést kapok majd, és akkor fent lehetek végig. Akkor pedig végig is nézhetem a műtétet. Dr House in live...yeah. Megpróbálok majd egy fotót is csináltatni az egészről, ha már egyszer, fogjuk fel ezt is egy jó kis kalandnak. Most nem utazom, hanem ismerkedem a testemmel, majd egy hetet bent pihenek, tornázok, nővérkékkel és fürdőköpenyes őrültekkel ismerkedem és rengeteget olvasok. Végülis rosszabb is lehetne.

Nyekk

2009-01-31T15:04:00.004+01:00

Négy térdszalagom közül az egyik elszakadt. Össze kell varrni szegénykét.

Porcgyűrűm, alias meniscusom, ami biztosítja a combcsont és a sípcsont pontos, stabil illeszkedését, na az is szépen megsérült, de vissza lehet varrni szerencsére,mivel még fiatal vagyok, s így az könnyen visszanőhet és később tökéletesen működet.

Shit.

Sebaj, pihenek majd sokat.

Ma este megyek be a kórházba. Jól megműtenek majd.

S mi történt?
Autóbaleset? Síbaleset? Jeges utak? Egy tigris megtámadt?
Áááá dehogy!

Kosaraztam.

UI: Majd tudósítok a műtőből.

Tojok rájuk

2009-01-31T14:44:00.001+01:00

Mi, az hogy nem lehet ezentúl tojással vagy papírgalacsinnal dobálózni, mert akkor börtönbe visznek?* Na, ez azért túlzás. Visszacsatolva előző bejegyzésemre, a rasszistákat, neo-nácikat hagyjuk legálisan masírozni, motorozni az tucán, de PAPÍRGALACSINNAL nem dobálhatok meg egy hülye politikust??

Hú, itt valami ultranagy kavarás van. Liberális gyülekezési politika, megspékelve egy kis politkusvédő elemmel? Nem akarnak több tojást látni Demszky-n? Vagy mi? Jó, értem, a logika az akar lenni ebben, hogy ezzel is talán elrettenthetik az arcokat a garázdaságtól. De ezt nem nagyon hiszem. Hisz, aki igazán veszélyes, annak cselekedete eddig is büntethető volt, hisz szétvert autót, ablakot, kordont, székházat, és nem fog ettől a kis szigorítástól beijedni. Én meg szeretném megtartani a jogomat ahhoz, hogy dobálással fejezhessem ki a véleményemet. Akár papírgalacsinnal, akár paradicsommal, akár fetával.

(Persze lehet,hogy a dobálók többsége pont nem olyan,mint én, hanem legtöbbjük olyan néni. Vagy bácsi. De ezt mégmegbocsájtom nekik. Bár emlékszem, amikor az egyik legelső Kendermagos-marihunás tüntetésen a Vörösmarty téren a nénik és bácsik az ordíbálással és dobálozással mennyire ellehetetlenítették a tüntetést és koncerteket. Na, tény, hogy az nagyon idegesítő volt, nagyon bunkó és nagyon felesleges. De azért emiatt nem küldeném börtönbe őket.)

*vasárnaptól az is bíróság előtt felel tettéért, aki más személyére úgy gyakorol fizikai jellegű ráhatást, hogy az nem alkalmas testi sérülés okozására

Nénik és nácik

2009-01-27T15:10:00.007+01:00

Ma reggel a Fiala műsorába, a rádióban, már megint rengeteg néni telefonált be, és szólt be undorítóbbnál undorítóbbakat Fialának. A zsidózáson át a buzizáson keresztül, a mocskos komcsiig minden volt ott, de a legidegesítőbbek talán azok a telefonok voltak, amikor nem szólnak bele, csak belebúúúznak, elmebeteg hangon beleröhögnek, sikítanak, miegyéb. A legtöbbjük 60-as 70-es néninek tűnik. Néha tényleg megijedek, hogy ezt már nem fogja elviselni Fiala, bekattan, elordítja magát, és otthagyja az egészet a francba.

De nem, egészen jól tűri. Bár azért ő is visszaszólogat, csak eggyel finomabban, illetve hasonlatokal élve, amik viszont néha még béntóbbak, mélyrehatolóbbak ("Olyanok ezek, mint egy légy, aki újra meg újra nekirepül a falnak, és nem jönnek rá, hogy hiába teszik at, nem jutnak előre."-ez még egy finomabb példa volt.) Persze nem ritka, hogy betegeknek nevezi őket, "morva anyázik"...Ma néha már azt éreztem, hogy ez már az ő részéről is túl sok. Hogy ezt már
nem kéne. Pedig értem, miért teszi, és egyetértek vele. Közben pedig azt is hangsúlyozta, hogy a többieknek, akik a normálisak és rendes műsört akarnak, nekünk kéne fellépni a nénik hada ellen, megakadályozni, hogy ezt csinálják, nyíltan fel kéne szólalni ellenük, elmondani, hogy ez így nem helyes.

És erről eszembe jutott a tegnap beszélgetésünk a Krúdy kocsmában. Ott volt Gergő egy svéd barátja, akinek hosszú bűnlajstroma van a rendőrségen otthon, mert gyakran szokott nácikat verni. Mert azt gondolja, hogy ez egy legitim eszköz ellenük. Megvédi azokat, akikkel a skinheadek, vagy a náluk durvább, már normális kinézetű, de szervezett csoporttal rendelkező kalsszik nácik kikezdenek. Több embert vert már szét a barátaival. Erőszakra erőszak a válasz? - kérdeztem. Van ennek értelme? Aztán erről beszélgettünk. Szólnak érvek mellette, és ellene is.

Ezek a nácikat intelektuális úton nem lehet meggyőzni arról, hogy amit gondolnak, az úgy nem jó, az morálisan nem helyes. Ők az erőszakból értenek. Ahogy a nénik talán abból, ha rájuk ordítanak. Így ha szétverjük őket (mármint a nácikat), akkor talán veszik az üzenetet, hogy ezt nem kéne. Vagy csak félni fognak utána ők is. Persze szép is lenne így. De sajnos, ezek után csak még sértettebbek lesznek, és meg dühösebbek. Viszont ha nem teszünk semmit, ha hagyjuk, hogy az 56-os buszon szétverjenek egy fekete srácot hülye magyar nácik, akkor nem fognak rájönni, hogy ezt nem kéne. Ezért kell tenni valamit. És még mindig nem azt mondom, hogy erőszakkal kell válaszolni. Az erőszak nem jó. A bosszú nem jó. A védelem fontos. És valahogyan, máshogyan a nácikkal is kéne kezdeni valamit.

Németországban például vannak olyan központok, akik direkt ilyan skinhead fiataloknak segítenek. Közösséget biztosítanak nekik, lelki tanácsadást, programokat szerveznek, törődnek velük. Mert a legtöbbjük azért ilyen, mert magányos, mert szörnyű a családi háttere, mert alkoholista az apja és veri az anyját, vagy mert anyukája egyedül nevelte fel őt a panelban, és állandóan veszekszenek.

Kéne itthon is ilyen. Persze azt, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani, nem tudom. Szétverni először az arcokat, aztán meg beszélgetni egy jót velük a Fehér karácsony zenekar szövegeiről..
A néniket meg összehívni egy teázásra, és csoportterápiát tartani nekik, sütit adni, Kabos filmeket vetíteni, aztán megnevettetni őket. Mert ez a fő bajuk nekik is. Magányosak, dühösek a világra és magukra.

Ahogy azt tegnap a svéd srác is mondta: "Valójában nem verésre van ezeknek szüksége, hanem egy nagy ölelésre." Hát igen.

Napi bölcsesség

2009-01-19T13:10:00.004+01:00

"Aki megalkotta a sört, az megalkotta a férfit."

Jut eszembe újra meg újra. Már szólásmondássá is vált ez számomra, így itt az ideje, hogy papírra/

képernyőre vessem.

Glass of wine

2009-01-09T16:18:00.005+01:00

Egy pohár bor, sok-sok papír körülöttem, laptop és monoton zaj. Mögöttem könyvespolcok, előttem laptopok és könyvespolcok, végre megint lelkes vagyok és valahogy Berkeley jut eszembe.

Hisz ott tötöttem ezzel a napjaimat: kávézó és tudásalapú társadalom/életem formálása. De most Budapesten, a Király utcában megint visszatértem. Most már munka ez, és ez a legjobb. Nem fáradtan, unottan tanulmányozom a világot, hanem izgatottan, alig várva, mi derül ki a következő Firefox ablakban, a következő oldalon, a következő bekezdésben, a következő gondolatfolyamban,

Gyűjtöm a tudást, hogy aztán más is felhasználhassa azt, ne csak a könyvtár, egy polc, és ne csak egy nyomorult tanegységet végezzek el általa.

Cool...yeah

2008-2009

2008-12-30T19:27:00.006+01:00

Holnap szilveszter van, és nálunk lesz a buli. Erre persze hogy náthás lettem. Csak azért is...Ajajj.

Már vagy egy hónapja várom ennek a bekövetkeztét, de nem és nem jött. De most lecsapott. És azt még túlélném, hogy folyik az orrom, de közben halál gyenge vagyok, kis hőemelkedés, és remeg belül mindenem,sőt néha még láthatóan is remeg a kezem. De én felveszem a harcot a biológiával. Nyomok magamba mindent mi segíthet, és holnap estére ragyogő friss leszek. Persze ezt nehéz azért úgy valójában elhinni, de a lényeg az, hogy ne legyek ilyen ájulós, járni is nehéz állapotban.

De persze a pszichém is sokat segíthet. Leszarom, hogy kicsit bajom van,hisz semmi komoly, és úgy állok mindehhez, mintha semmi gáz nem lenne. Ha kómás is leszek, az nem is baj, legfeljebb kicsit beszívott leszek minden nélkül is. Kevesebbet iszom majd, amit szintén nehéz elképzelni. Igazából csak attól tartok , hogy éjjel egykor kidőlők majd, és a saját házibulink közepén elalszom. (Na, és akkor mi van. Majd alszom, a többiek meg buliznak felettem.)

Akkor is dühítő. Azanyját.

De persze nem is vagyok igazán beteg. Ez csak egy futó izé, szóval abbahagyom a nyávogást.

Lesz nálunk jó sok töltöttkáposzta, Marci csinálta, és isteni finom, öt napig főzte, minden mi kell van benne, kolozsvári szalonnától a csülkön át a vecsési káposztáig. Meg lesz virsli éjfélre, és pezsgős koktél, bóléként kristályüveg tálban felszolgálva, amiből csodaszép kristálypoharakkal lehet kimerni és inni az üccsit (pontosan úgy néz ki, mint a fenti képen, amit basszus 180ezer fointért árulnak, hoppá, micsoda örökség, csak most fogom fel). Vettünk 24 doboz sört is...van karácsonyfa és karácsonyi égők az ablakon. Az ágyat lehet, hogy felállítjuk a falhoz, hogy legyen hely sok embernek. Van számos érdekes gyertyatartóban gyertya. Van zene. Móka, kacagás.

Szóval várunk mindenkit sok szeretettel :)

Lalalalala

2008-12-12T19:24:00.000+01:00

Fatboy Slim - Champion Sound from NTSH 3 on Vimeo.

Vasárnap

2008-12-07T17:40:00.002+01:00

Nemzetbiztonságilag A átvilágítás alatt vagyok épp most. Valahol egy homályos alagsori folyosóról nyíló irodában, a vasárnap is dolgozó ügynök-aktakukacok a Nagy Testvér irányításával vizsgálódnak múltamon.

Csak nehogy fényt kapjak....:)

Munkahelyi beszélgetés

2008-12-04T17:07:00.001+01:00

- Habzsi-dőzsi lesz!!

- És ki van előre csengetve!!

(Csevej a karácsonyi partiról)

Kedves Atyám, volt már olyan, hogy...

2008-12-01T18:09:00.005+01:00

....nagy erőkkel bicegőt játszva, jobb lábamat húzva jöttem ki a mozgássérülteknek fenntartott mosdóból, mert épp akkor jött a takarító-securitys ember, és beparáztam, hogy mit fog szólni, hogy én ott jártam.

....azt mondtam egy szemüveges-fogszabályozós valakinek, akkor, amikor még szemüveget hordtam: "Most mondta az orvosom, hogy fogszabályozó kell nekem, de én nem akarok ronda szemüveges-fogszabályozós lenni!"

....hogy a Deák téren a Váci utca mellett a sarokba hánytam (ráadásul mert beteg voltam).

....hogy fogkrém helyett műfogsor-ragasztóval mostam fogat.

folyt.köv.

Találkozások népe

2008-11-24T11:39:00.005+01:00

Martin Amisnál olvasom: a nyugati ideológia, a "nyugatizmus" retteg az általánosítástól. Mindig csak lebegtet. Mert "az általánosítás kísérlet lehet a sablonosításra"- amit nem hagyhatnak. Míg a Kelet (ebben a kontextusban az európai Kelet, a posztszovjet Kelet) bálványozza az általánosítást. Ami "minél átfogóbb, annál jobb."(Találkozások Háza, 66-67. oldal) Igen, a Nyugat mindig politikailag korrekt, nem általánosít, nem sztereotipizál - legalábbis a felszínen. A Kelet népe meg kimondja, amit csak gondol, s ezzel persze megsért, megbánt, csoportokat hoz létre, kategorizál, és lesz antiszemita stb.

S erre eszembe jutott más is: a Nyugatnak nincs öniróniája, míg a Kelet abból él.

Tegnappal elkezdtünk nosztalgiázni a kaliforniai életről, s ez az érzés, vágy ma reggel is tovább mocorgott bennem. Ott bezzeg mindig süt a nap, ott mindig mosolyognak az emberek. Felidéztem magamban azt a kedves jelentetet, ahogy pénzt gyűjtve a hajléktalanoknak egy forgalmas, hétköznapi kávézós és bevásárlós forgalommal teli, egészéges és elégedett embereket kiszolgáló utcasarkon álltam. Hirtelen megkért a sarki kávézóban üldögélő két fiatalember, hogy kamerázzam már le őket az újonnan vásárolt gépükkel. Megtettem. Felvettem, ahogy beszélgetnek, ők pedig hálásak voltak, majd beszélgettünk még pár percet, aztán visszatértem dolgozni. Aztután is pár percenként kipanaszkodtam nekik magam, ők meg viccelődtek és vidítottak. Ez jó volt: idegen emberekkel szóba elegyedni, akik kedvesek, jóhiszeműek, optimisták és nem akarnak semmit sem tőlem.

De aztán, most reggel, ahogy az a kis jelenetet szép lassan elhomályosult bennem, majd Szőke András hangja a Tilosból pedig felerősödött, hamar rájöttem, hogy mindez szép és jó, de én nem akarok egy olyan helyen élni, ahol nincs önirónia és önkritika. (Helyette legfeljebb csak önámítás és öndícséret.)

Persze ez is csak általánosítás (de ez rendben is van, hisz jómagamat is inkább erre az európai Keletre sorolnám, de valahol a Nyugat határára, ahol ki-belépve sétálgatok, vegyes gondolatokkal és kultúrával). Szóval ott is van mindenféle ember, de úgy általában a nyugati kultúrának, életszemléletnek, közhangulatnak és az ember karakternek nem jellegzetessége az önirónia, a kemény önkritika, a cinizmus és a gúny. Nekünk meg az, punktum.

Slutty

2008-11-23T14:30:00.004+01:00

Nem olvasnak, mert nem írok. Nem írok, mert nincs időm. Nincs időm, mert dolgozom. Dolgozom, mert azt kell. Azt kell, mert az pénz (bár épp nem), de legalább jövő.

Avagy

nem olvasnak, mert uncsi vagyok. Uncsi vagyok, mert uncsi vagyok.

Avagy

nem írok, mert nincs időm, mert ha van időm, van egyéb jó szórakozásom.

De írnék én, egész nap is, mert ez jó.

Aki ír, annak van ideje, mert

A. magányos
B. sokat van net előtt
C. szakít rá időt, mert fontos neki.
D. értelmetlen/értetlen vagyok már megint.

Az első sötét téli napon

2008-11-21T15:41:00.004+01:00

A 7-es busz kerekén felcsapódik a mocskos esővíz, én meg ernyedten lógok a fotelban. El kell indulnom tököt venni.

Bal+sors

2008-11-14T20:07:00.008+01:00

Tegnap este bal lábbal feküdtem, ma reggel bal lábbal keltem, és úgy tűnik, mintha egyre csak balra húzna minden (akurvaéletbe). De nem, ma nem akarok bal lábbal feküdni.

Mit is tehet az ember ilyen esetben? Végiggondolhatja, hogy mennyi minden jó is van az életében és nincs ok a rosszkedvűségre és idegességre. Na, ezt már unom, tökig vagyok vele. Akkor kettő, megpróbálhatja racionális mérlegelni, hogy mi is a baja, aztán rájönni, hogy nincs is semmi gáz. Na, ezt sem teszem. Mert egy részt tudom, hogy csak kis gáz van.
(Hú, a múltkor full gáz szag volt nálunk. Aztán egy addig sosem látott barát barátja szólt ránk, hogy azonnal kapcsoljuk ki a konvektort. Megtettük. Azt jött a gázos és szólt h nagy gáz lehetett volna. Szó szerint azt mondta: robbanás. Utólag is köszi Gy. vagy Z.)

Na, de visszatérve a rosszkedvre, egyszerűen nincs kedvem győzködni magam, hogy hippihurrá, nyugi legyen, pozitívak vagyunk és semmi baj. Mert durcáskodni jó. Kurvajó. persze ha van tere az embernek. De, az a baj, hogy tudom, hogy ami idegesít, az valóban idegesít és nem lehet rajta változtatni. Akkor most mi legyen? Tolerancia, elfogadás, megértés, hisz senki és semmi nem tökéletes. Blabla..... de ezt tanulni kell. Majd megkérdezem anyukámat.

2 perc múlva

Közben idejött M. (mindig irigyeltem azokat a blogokat, ahol így utalnal valakire, szóval M.), és édes drágán próbált hazudni nekem. De csak lódítás volt és a világon a legjobb célból, mert meg akar lepni valamivel. De egyszerűen ahogy kimondta, egyből láttam, hogy nem az igazat mondja. Olyan édes volt, ahogy nyakát kicsit behajltva csillogó szemmel szólt hozzám (a férfiak nem tudnak hazudni). És én meg, nem bírván ezt szó nélkül, bevallottam, hogy látom, hogy csak hazudik. Így levágtam a meglepetését, de ez nem baj. Mert így is olyan jó lesz. Mert közben meg holnaptól keddig csinálunk valamit, ami meg számára meglepetés. Megyünk valahova - ezt azért elárulhatom. És alig várom.

És azzal, hogy idejött és mindez történt, máris jól vagyok.

Nem akarom ismételni magamat, de megint rájöttem, hogy milyen egyszerű vagyok.

(De azért a férfiakkal sok egyéb baj is van -tegyük hozzá. És arra is rájöttem az elmúlt napokban, hogy mi nők, kollektíven, ugyanazokon a tipikus férfi viselkedéseken szenvedünk; de ők, a férfiak, szerintem nem szenvednek ennyi minden női dolgon. Persze lehet h ez egyáltalán nem így van. De mégis. Szerintem akkor is mi vagyunk, akik tolerálnak, és elviselnek és úgy szeretnek, ők meg, ők meg--na ők meg csak vannak...)

Ekszel beteszel nekem

2008-10-30T17:13:00.002+01:00

Nincs kiborítóbb, mint egy Excel tábla. Add össze. vond ki, szorozd össze, keretezd be.
Talán csak a Power Point idegesítőbb nála...És az, hogy micsoda divattá vált mostanában. Az emberek új információt már nem is tudnak értelmezni egy ppt látványa nélkül. Pedig pont, hogy ez az, ami a felfogó képességünk rombolja: már nem tudunk csak hallásból megérteni valamit, látni is kell. Kíváncsi vagyok, mikor jön el az, amikor tapogatni is fogunk.

"Hm, és most érintsék meg ezt az új prodzsekt tervezetet. Micsoda domború, hajlékony és egyedi..." JAJ

Lazít lazít

2008-10-16T18:58:00.009+02:00

Érdekes, hogy az ember akkor is tud jól szenvedni, amikor minden jó körülötte. Na, így voltam én az imént. Írok is gyorsan, mert az segít tisztázni, hogy mi a helyzet. Igazából isteni minden. Szinte nem is lehetne jobb. Csak valahogy besűrűsödtek a dolgok. Káosz a fejben, és sok új élmény körülöttem.

Mondhatnám, stresszes vagyok néha, pedig ez sosem volt jellemző rám. Ám a stressz szót használni már maga egy stressz. Helyette a szép magyar feszült szót kéne használnom. S miért vagyok feszült? Mert sok új dolog történt velem. Sőt, most nagyon sokban új életet élek. Új érzések. Új gondolatok. És minden változás elfogadása, befogadása változtat valamit az emberen is, vagy legalábbis megmozgat belül valamit, feszültséget teremt, s ez így van rendjén.

Szóval mi új?

Az élet a férfivel, akivel szép az élet. Najó, ez úgy semmit nem árul el. Mondhatom úgy is, a szerelem az, mi becsesz ( a becseszés legszebb értelmében). Mert annyira jó. És mert... A lényeg, hogy aki érezte már, milyen az, amikor a szíve csordultig, de tényleg csordultig telve van érzésekkel, és ennek következtében tervekkel, félelmekkel, vágyakkal, akkor az azt is tudja, hogy ez is egyfajta teher. A legszebb, legédesebb. De....Na, nem, ezt mind nem is szabadott volna leírnom. Hisz olyan boldog vagyok, mint soha. Talán így, igen, így jobban meg tudom magyarázni, miről is krákogok. A boldogság maga az, mi durva, mit szokni kell. (Jaj, szegény Sára.)

Új a kanapé és a két fotel. Ez viszont nem nyomaszt. ez király.

Amúgy meg új a munka. Gyakornokoskodom egy olyan helyen, amilyent kigondoltam magamnak mint cél. Belepillantok mindabba, amibe szerettem volna és amibe nem szerettem volna. Sokat dolgozom, totál lefáraszt, ez is új, na meg a sok-sok gondolkodás a jövőről. A tervezgetés. Ami szintén a legizgalmasabb és legjobb tervezgetés, mert csupa jót ígér, de mégiscsak súlya van. A jövőmről van szó, huh, mily nagy szavak. De ahogy egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy kilépjek most már totál a munkaerőpiaci fényes életbe, akkor az egyre inkább izgat, kérdéseket vet fel, komoly elhatározásokat és mérlegeléseket igényel. Persze, azért nem annyira, mert csinálom, amit csinálok, aszt majd meglássuk.

Új, hogy rájöttem az emberi test sérthetőségére. Kiderült, hogy van valami kis betegségem, mondjuk finomabban, vírusom. Most először merült fel bennem a gondolat, hogy hoppá, beteg lehetek, szarul lehetek, rákos lehetek, azanyját. Most gondoltam életemben először komolyan erre, mégha totál alaptalanul is. Abba is hagytam a cigizést. Most mondhatom, leszokóban vagyunk. Nem mintha rá lettem volna szokva, de azért jól esett gyakran, Most már nincs kedvem. Mi a faszért szívnék el valami maradék dohány levében átáztatott papírt és büdös tartozékait, hogy sötét és káros füstöt eregessek és sok-sok évvel előbb meghaljak, szürke legyen az arcbőröm, köhögjek reggelenként és értágulatom legyen? Mi értelme ennek? (Jó, jó, tudom, ez most még a tagadás állapota. S holnap, ha bulizni megyünk, nehéz lesz, nagyon.)

Mindezek kapcsán - mármnt a betegség, és nem a cigi kapcsán - volt egy kisebb műtétem is. Az is sokáig izgatott, nyomasztott. Megvolt, s a várt para kórházi folyosók, koszos ágyak és bunkó nővérek rémképe nem valósult meg. Minden ment mint a karikacsapás. A műtőbe már begyógyszerezve bemenni, na az meg egy egészen felejthetelen kábulat volt. Persze még nem nyugodtam meg teljesen. Még kell egy kis idő, hogy lássuk, minden szép és jó. De jó volt kicsit megállni és rádöbbeni, hogy nem biztos, hogy mindig minden szép és jó lesz. Egy kis pofáncsapás sosem árt.

Ugye??

Ezzel a bölcsességgel zárom soraimat,

a további szíves megjegyzésig.

S

UI:Tokajba menni nem volt annyira új, bár a jégbor, na az nem rossz, és még pénzt is kapok azért, hogy megkóstoltam.

Mindig is irodalommal akartam volna foglalkozni

2008-10-04T23:50:00.007+02:00

Belelendültem, azt hipphopp megírtam úgy öt kritikát az elmúlt hetekben olvasott könyveimről.
Jó volt.

Most így egymás alá ömlesztem őket, bár van, amit csak oldalt értékelek röviden. Ezentúl, amikor elolvastam valamit, egyből felrakom majd. Oldalt fent lesz összes könyv, amit eddig olvastam, ez jó nekem statisztikaként, vagy később visszaolvasni, hogy na milyen is volt ez a regény. Mert különben még azt is elfeledem, hogy egyáltalán olvastam-e.

Izgalmas gondolat-és tollforgatási gyakorlat ez nekem. Gondolatban még egyszer végigpörgetem a könnyvel kapcsolatos emlékeimet és érzéseimet. Így sok, elsőre észre nem vett inger-reakció kapcsolatra lehet rájönni. Okokra, hogy valami miért tetszett vagy miért nem, tudatallati érzéseimre, amik a befogadást befolyásolták.

A tévedés jogát persze fenntartom, hisz lehet hogy egy másik napon, másik évben, más karosszékben olvasva a könyveket, teljesen mást mondanék róluk. Vagy lehet, hogy hülye vagyok, és másnak meg nagyon bejön. (Valamiért csak Nobel-díjas ez a szerencsétlen Pamuk. Szerintem leginkább poltikai okokból. Zárójel bezárva.)

A könyvekről:

Érdekes, de valahogy az elmúlt hónapban sok, számszerint négy kortárs művet olvastam, s mindezek mellett és mindezek között három zsidó regényt, amik mind különböző történelmi korokban és országokban játszódnak. Na meg egy jó kis angol krimi is beficcent. A kortársakról nincs túl jó, míg a zsidókról nagyon jó véleményem van. De azért rég volt már, hogy egymás után ennyi idegesítő regénnyel találkozzam.

Remélem élvezni fogjátok a kritikát. Olvashatjátok őket csak úgy blogbejegyzésként is, vagy használjátok őket figyelemfelkeltőként, ajánlóként és anti-ajánlóként, vagy arra, hogy vitázzatok velem egy jót. Hogy hé, azért ez a Karafiáth nem is olyan rossz. Én élvezném.

Most meg megyek és belekezdek egy újabb regénybe (Graham Greene).

Jócakát

Izgalmak kivágott nyelvvel

2008-10-04T23:36:00.003+02:00

Paula Gossling_A halál angolt tanul

Végre egy jó könyv. Klasszikus krimi, szimpatikus kemény, cinikus nyomozóval, naív ifjonc rendőrkollégákkal és egy jó adag gyanús emberrel. A történet Agatha Christie-s. Adott egy csoport ember, az angol tanszék beképzelt tanárai, akik mind elkövethették a gyilkosságot. Innentől kezdve a tüdőbeteg nyomozó végig vesz mindenkit, alaposan, bár kissé túlságosan is megszállottan, hisz nagyon bejön az egyik profnő popója neki. Közben bevillan egy krimikben szokatlan furcsa kis múlt idézés, az 1968-as diáklázadasások emléke, miközben a jelen mocskos titkai is előkerülnek, mint titkos szeretők, faji kérdések, perverziók és minden fincsiség, ami izgalmassá és letehetlenné teszi a könyvet.

Azután a klasszikus és kissé unalmas kritikai után is igazán ajánlom a könyvet Ha kell egy könnyű, jó krimi, és belefuttok Gosslingba egy antikváriumban, vegyétek csak meg. (Ez 300 forint volt:)

Elcseszett magyar bölcsészlányok siralmai

2008-10-04T23:13:00.005+02:00

Karafiáth Orsolya_A Maffia-klub

Az első könyv, amit Magyarországra hazatértem után kezembe vettem. Kortárs, furcsa, őrült, de jófejnek tűnő magyar csaj. Na lássuk.
Hát mit mondjak, nem volt szerencsém. Nehezen indul, kell vagy húsz oldal, hogy belejöjjek. Aztán beindul valami, izgalmasnak induló történet, krimiszerű. Aztán sítlusváltás, mert narrátor változik. Rájövök, ez így lesz végig, mindig más és más fog beszélni, s ez megijeszt. Hisz ehhez nagy írókéz kell, igazi stílusbravúr, hogy mindezt jól bírjuk. És nem is megy. Van olyan rész, ami kurvaidegesítő. Persze van olyan is, ami jól van megírva, mert azért jól is tud írni Karafiáth. De aztán megint valami becsesz.

Közben tetszik, hogy az én jelenemről szól, Budapest, bölcsész és egyéb elcseszett értemiségről, azokon a helyeken játszódik, ahol én is járok, olyan könyveket és filmeket emlegetnek, amiket mi is nézünk, olvasunk. Ám valahogy túl sok a szerencsétlenség, a kiégett ember, mintha mindenkinek mindig szarul menne. Pozitív hős? Na, az egy szál sem. Persze van, aki így látja, de én nem. És ez még nem is lenne baj, ha végig élvezhető lenne. A közepén van egy kis rész, amikor szenvedek, de aztán viszont megint jó jelenetek jönnek. Faluszélén élő csaj, italjaival és naplóival a polcon. Otthagyott, régi autó a kertben. Neurotikus levelezések, amiket nem értek, mert nem vagyok ilyen, de vonzanak. Művészlelkek. Furcsa szépségmániás csaj, aki nem csinál semmit, csak fürdőt fürdő után vesz, szinte bezárkózva, beszabályozott egészségmániás életet él. (Itt volt valami áthallás a másik fura magyar írócsajra, Tisza Katára, ahol szintén volt egy ilyen szépségőrült vonal.)

Na szóval, végülis élveztem, furcsa világok tárultak fel, néha perverz, néha tragikomikus. De az alapsztori, az nem tetszett, Az, hogy az egész egy krimibe van ágyazva. Azt nincs jól megírva. Nem igazán tudtam találgatni, vajon ki lehet a gyilkos, ha egyáltalán van. Találgattam azért, de nem sikerrel. Hisz a végén Agatha Christie nyomdokaiban nagy közös találkozó során derül fény a valóságra, amit senki nem sejtett. Bár itt rendőröket nem hívnak, hisz ez a magyar valóság, és megértjük a gyilkosságot is. Itt minden belefér.

És még hozzátenném: apukám is olvasta, és kiderült, pár dolgot teljesen máshogy értettük. Ő észre sem vette, hogy az egyik leszbikus. Én igen. Vagy tévedtem volna? Na, hát ez azért sokat elárul a könyvről.

Bár azért ajánlanám. Csak kell egy jó nagy levegővétel hozzá.

A kis Hornby most nem Nirvanát hallgat

2008-10-04T23:03:00.003+02:00

Nick Hornby_ Betoncsók

Az elején idegesített, hogy egy ifjú tinédszer szavait kell olvasnom, nem bírom azokat mostanság. Ám aztán azért belemerültem, mert őszintének éreztem, hisz mindennapi problémákról ír, gyerekkori anyaságról, gyermeki álmokról és az élet pofonjairól, gördeszkáról és egyedülálló anyákról, akiknek megint új pasija van. Ez talán a legrosszabb Hornby, de egy napra jó, bár mindenképpen fel kell készülni: egy kamasz írja. Valószínűleg Hornby gyerekkora nagyban becseng a történetbe, és valahogy úgy képzelem, hogy ő még most is ilyen kölyök. Ja, igen, hisz minden könyve erről szól. De azért van benne valami új. Az, ahogy egy kortárs helyzetet leír, őszintén, keresetlenül, gyorsan olvasható, s ha terhes tini lennék, biztos még jobban élveztem volna.

Szóval elmegy.

Pamuk _ a félresikerült Mátrix

2008-10-04T22:44:00.004+02:00

Orham Pamukkal már nem először próbálkoztam. Miért kezdtem bele? Mert egy - Nobel-díjas. Kettő, még mielőtt az lett, egy török haverom ajánlotta, hogy őt mindenképpen olvassam el. Három, gyakran emlegeti a sajtó, mint Törökország liberális élharcosát. Szóval megpróbálkoztam vele. Először a Hó-val. Nem ment. Régen sosem hagytam volna félbe egy könyvet, de most már rájöttem: Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Aztán eljött egy új nap, és itt álltam kezemben Az új élettel. Anyukám mondta, hogy ő azt nem bírta. Aztán Saci is szólt, hogy húj, azt ne. Én azért is, mert hát kíváncsi egy lány vagyok. És hát be kell hogy valljam, félbehagytam. De hősiesen legyűrtem 224 oldalt. Ami azért nem semmi, tekintve, hogy majd végig idegesített. Van benne valami mérhetetlenül dedós, gyermeki, tini, miközben Pamuk remekül ért a semmiről való beszélés és a kielégítetelen sejtetés tudományához is. Elolvastam 224 oldalt, mert nem adom egy könnyen fel, és mert van benne valami vonzó, valami, amivel minden ember elemi kalandvágyára rájátszik. Sőt, nem is arra, hanem arra a kamaszos, vagy (kinek hogy) huszonéves belső paranoiára, mélyről jövő érzésre, hogy nincs itt minden rendben körülöttem. Valami nem OK, valakik átvernek, nem én irányítok, és én ezt megváltoztathatom. Egy kis félresikerült Mátrix, aminek alap teóriája ugye mindannyiunkat vonz.

Ámde itt nem kapsz semit a pénzedért. Persze mondhatjuk, hogy a török valóságot írja le így valami meseszerú ködbe vonva. Az iszlám szigorú, kegyetlen világát, ahol nem te irányítasz, hanem téged irányítanak. Ha erről szól, hát akkor azért sem sikerült a mű. Igaz, ír közvetlenül is a török világról, az átalakulóban lévő társadalomról, a kapitalizmus ellenes bandákról, a konzervatív helyi vezetőkről. De ezt szintén egy zavaros, misztikus, idegesítő stílusban teszi. Persze lehet, hogy egy török számára mindez máshogy jön le. De nem nekem. Ráadásul a halál iránt vonzalomról is ír, és arról, hogy micsoda élvezet egy baleset helyszínén állni, és beszívni azt a szellemet ott, a halálközeliség véres, ragacsos boldogságát. S mindeközben a főhős simán lenyúlja az egyik halott pénzét is. Na, ekkora lazaság, hippiség, hoboság már nekem is sok.

Szóval 449 oldalból 224 oldal után azt mondhatom: Ne olvassátok el. (És elnézést kérek török barátaimtól. De én sem fogok nektek Esterházyt ajánlani.)

Szombati szőnyegjárás

2008-10-04T19:00:00.004+02:00

Ha valaki most látott volna, nagyot nevetett volna. Úgy viselkedtem, mint utoljára egy-másfél éves koromban. Ugyanis akkoriban az volt a szokásom, hogy nem tudván még járni, a földön négykézláb (azaz két kéz s két láb) mászkáltam fel s alá, és nagy elmélyülten szedegettem fel a koszokat, piszkokat a szőnyegről. Szüleim nevetve konstatálták ezt a szokásom, bár hozzá kell tennem, volt kitől tanulnom, hisz anyukámat sem kellett ez ügyben félteni. Tisztaságmániája ugyan még csak tudat alatt, de már akkor kezdett rámragadni. (Azóta persze nagy erőfeszítések árán sikerült levetkeznem ezt, nincs elviselhetetlenül túl nagy tisztaság vagy rend körülöttem, bár az emiatti lelkiismeretfurdalás ugyanúgy megvan. Hogy erre Freud mit mondana, el tudom képzelni. De úgysem hiszek neki.)

Szóval az előbb alaposan felszedegettem az apró kis porszemcséket a vörös szőnyegről. S hogy hogy nem, találtam egy csomó szezámmagot is. El nem tudom képzelni, hogyan kerültek oda. Igaz, két napja csináltam valami szezámmagos-mézes tofut gyömbéres-narancsos-szójaszószos öntettel, nem túl kielégítő eredménnyel, ám az étel csupán a konyhát és az étkezőt járta meg.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy milyen nevetséges bír lenni az ember. I mean én. Hiszen ugyanez idő alatt elővehettem volna a porszívót is. De lusta voltam. Valahogy a porszívózást mindig nagy dolognak tartottam, amire rá kell készülni. És ahhoz én most gyenge vagyok - nyugtatgattam magamat. S amúgy is, ez a hülye szőnyeg, amit ugyan imádok, sajnos idegesítően vonzza magában a porszemcséket, és ezért vagy két naponta kéne porszívozni. Na, azt már nem. Szóval mászkáltam egy jót, gyermeki örömmel kurkászva az anyagot. S aztán pedig elégedetten tértem vissza ágyamba pihenni. Miután az előbb már befejeztem könyvemet, Vlagyimir Szpektir Ennyi nem elég! című regényét, áttértem a digitális világba, hogy nyomot hagyjak benne. Ezennel megtettem.

Ui: A könyvet amúgy ajánlom. Kortárs orosz mű egy reklámos yuppiról, aki ugyan csak 25 éves, de felesége és gyereke van, ám ideje nagy részét bárok és klubok bejárásával tölti, miközben válogatás nélkül töm magába mindenféle drogot és szed fel nőket. S hogy miért? Mert magányos, mert depressziós, mert szeretethiányos, mert fasz és mert elégedetlen, mert elege van az orosz kisstílűségből, mert ő is korrupt, mert gazdag is, de utálja a kapitalista, globalista, multicéges világot, és állítása szerint kis cégével próbál ez ellen harcolni, miközben pedig teljes mértékig kiélvezni a kapitalizmus minden gyönyörét.

Ui2: Tervem szerint a blog jobb oldalára rakok egy könyves izét, ahol majd mindig bejegyzem, mit olvastam, meg talán azt is, hogy mi a véleményem róla. Akinek kedve, szóljon majd hozzá, kíváncsi lennék, ti mit gondoltok róluk.

Csokoládé

Sokoldalúság

2008-09-26T18:15:00.004+02:00

Vettem a boltban egy doboz bourbon vanília fagyit, egy Magyar Narancsot és egy Cosmopolitant.

Hisz vannak dolgok, amik nem zárják ki egymást.

Bár a Szex és New Yorkot nem nézem. (Igaz, semmi mást sem, a tévénken csupán az m1, rtlklub és a tv2 fogható, de az m1en kívül a többi szinte nézhetetlen minőségben. Így nem is nézünk tv-t. Néha hiányzik, de csak nagyon néha.)

Szóval most megyek, s eszem fagyit és olvasgatok magazinokat. Ilyen az élet férfiak nélkül. Persze ezt max pár óráig bírom(nem lennék jó szinglibingli). Mert aztán szociális életet kell élnem, különben elviseéhetetlen lenne a hiányérzet. De addig igyekszem kiélvezni. Ruhákat nézegetek, poltikáról és drogosokról olvasok és közben tolom a finom fagyit. Sajnos nincs itthon csokiöntet, fel is kell írnom, hogy a legközelebb ne felejtsek el venni. Mert az jó.
(Bár ha nem veszek, az sem nagy baj, hisz a férfi két nap múlva újra itthon lesz.)

Villásreggeli után

2008-09-20T14:55:00.004+02:00

"Megcsókoltam egy lányt, hogy kipróbáljam milyen az"- énekli egy lány angolul a rádióban. Tegnap éjjel valahogy a Kiadóban is szóba került ez, és barátnőimmel bátran jelentettük ki, hogy mi egy olyan barátnői társaság vagyunk, akik sohasem csókoloztak egymással (sem más lánnyal). Szinte meglepődéssel fogadták ezt. Mert, hogy ez gyakori manapság.

Hogy megint nagymamámat idézzem: Aki szereti , annak jó. S ebben a mondatban annyi tolerancia és bölcsesség van, mint kevés más mondatban. Hisz mindenki tegyen úgy, ahogy neki jó, és ezt fogadjuk el. Mindig és mindenhol.

Ha a 64 Vármegye faszoskodik, hát tegye azt. Majd kikerüljük őket az IKEA felé menet. De azért nyugi legyen, azt szeretném. Abban sosem vagyok biztos, hogy az intoleranciát is tolerálni kell-e. Néha úgy gondolom igen, néha úgy, hogy azért azt már nem.

Na, felöltözöm.

Notes of the day

2008-09-18T13:38:00.002+02:00

Találtam egy kávéskanalat az ágyban.

Vettem egy Moleskine naptárat - 2008 júliustól 2009 decemberig szól. A kedvencem. Írnék jelzőket is, amivel leírnám mennyire jó, de nincsenek rá szavaim.

Vettem egy piros bársonymintás, virágos papírtartó mappát is.

Csak egy gond van, jövendőbeli munkahelyemre nem járhatok majd kék farmerban. Pirsoban igen. Hogy mik vannak?

Új szólásmondás

2008-09-17T09:06:00.000+02:00

Akinek tiszta a háta, az boldog párkapcsolatban él.

Tudhattam volna..

2008-09-15T10:58:00.004+02:00

Reggel nem akarsz kikelni az ágyból. nem, semmiképpen sem. Az óra hatodszor kezd el csörögni az elmúlt negyven percben (hat perces újracsörgésre van beállítva), újra meg újra megnyomod a szundi gombot, visszalszol, felébredsz, és egyre csak gondolkodsz: vajon felkeljek-e? Borzasztóan szenvedsz. Kint esik az eső, sötét van, hideg, az első igazi undorító öszi reggel. Az ágy meleg, visszahúz, benne szuszog a férfi, aki mellett a világon a legjobb aludni. De nem és nem. Felkelek, azért is, gondolod újra meg újra. És végül már a saját tökölődésedtől idegesen, bazmeg felkelek felkiáltással, kiugrasz a nyikorgó ágyból.

Gyors zuhany, hajad ronda, de ez van, két perc alatt legurított kávé, egy szelet torta állva a konyhában dideregve, táska, kabát, esernyő, le a harmadikról. Vár a Rákoczi út, pocsolya és eső mindenhol. Majd combino, ahova fel se férsz, tömeg, ami összenyom, rádizzad, rádcsepeg, rád ideges. Átverekeded magad a tömegen, fel a hetedikre, terem sehol. Ja, a hatodikon vagyunk. Lemész, végül persze nagyon elkésve, de beesel az órára. Na, végülis rendes emberek vagyunk mi. Erre mi fogad?

Elmarad az óra....!!!!!!!!!

(És ilyenkor mindig rádöbbensz, hogy igenis, hallgatni kell a megérzésedre. Az ilyen szörnyű reggeleken egyszerűen nem szabad bemenni. Amikor az ember ennyit tököl, mindig megszívja. Szóval ezentúl nem megyek be, jön a döntés, amivel végülis mindenki elégedett.)

Isn't it ironic, don't u think?

Globális szájalás

2008-09-12T17:14:00.011+02:00

Az a jó, hogy érzem, hogy konkrétan a Földön élek. És nem a kisbetűs földön. Hanem érzem, hogy talpammal egy egetrengetően nagy bolygót érintek (képzavar), ahol az én szigetemen (megint) kívül még rengeteg hely van, és én csak egy apróság vagyok a billió más apróság között. És ez mégsem rossz érzés, hanem éppen, hogy jó. Mert nemcsak az egyszerű magában álló Magyarországot érzem otthonomnak, hanem az egy nagy bolygón lévő Magyarországot. Persze ez nem azt jelenti, hogy hosszú távon nem itthon szeretnék élni, de globálisan tervezgetek, gondolkodom.

Magyarország a Föld egyik pontja, nem önmagában álló szittyaföld. Innen jön a kajám épp (Olaszország) , onnan jön a nyári ruhácskám (Spanyolország), innen való a szomszéd (Kanada), onnan a sarki büfés (persze, hogy kínai). És mi is mehetünk mindenhova nyaralni, futkározni, ruhácskát varrni, narancsot szedni. Egyszerűen elemi a vágy bennem, hogy még millió dolgot ki kell próbálni, kéne még ide menni, meg oda menni.

A folyamatokat globálisan kell tekinteni, mert úgy van értelme és mert úgy sokkal izgalmasabb. Sokan nem így érzik, hanem csak azt, hogy jól elélek itt az országomban, hazámban, lakásomban, fotelemben, és csak Ez van. Lehet hogy Horvátországba elugrunk, de az külföld, az Más, Idegen. Pedig úgy is fel lehet fogni, hogy az is épp olyan, mint itt, csak van sós víz is és a pálinkát rakijának hívják, de attól még ugyanúgy emberek fürödnek mindkettőben. Oké, én pont ide születtem, de attól még minden az enyém lehet, mindent élvezhetek. Hisz mindenhol emberek vannak, esznek, alszanak, pisilnek, haragszanak, szeretkeznek, énekelve zuhanyoznak vagy fürödnek a folyóban.

Igaz, egy-kétszer volt, hogy Amerikában rosszul éreztem magam, mert csak egy porszemnek tartottam magam, ami mélyen elveszik a sivatagban. De ez azért volt, mert nem volt célom, ami vezetett volna, és néha kívülállónak éreztem magam. Persze biztos máshol is kívülálló lennék, de más körülmények között és már más felfogással.

Hisz ha ketten utazunk, és azzal foglalkozunk, amit nagyon szeretünk, ami viszi a lendületet, visz minket, akkor minden jó és akkor az érzés, hogy itt idegenek vagyunk, izgalmas lesz. Asszem máshogy kell olyankor gondolkodni. Nem azt kell várni, hogy ott olyan legyen, mint itthon, hanem élvezni, amit csinálunk. Arra jöttem rá, hogy ez nagyon fontos. Nem pultosnak kell menni, amúgy meg lébecolni, hanem igazi, belülről jövő feladatot kell végeznünk, ami szerintünk jó és fontos, és akkor megvan minden. Mi együtt és a jó munka. És akkor éppen, hogy csodálni lehet azt, ami nem olyan, mint otthon.

És akkor isteni lesz mondjuk Indiában élni. Aztán pedig megint hazajönni és örülni. Hogy ez az otthon. Aztán megint elugrani egy kicsit valahova, aztán vissza. És ezt megcsinálni párszor.

Vagy nem, mert csak álmodozom. De mégis: ha így a Föld lakójának és nem kizárólag országod, városod, kerületed lakójának érzed magad, úgy mindent lehet...

Lehet, hogy kicsit zavaros voltam, de ki nem az...(Jó, van, aki nem, és én is néha elszégyellem magamat magam miatt, na de most mit kezdjek ezzel. Meghasonoljak? Ne írjak? Hazudjak? Kreáljak? Vagy csak írjak bazeg jobban, hogy legalább élvezni lehessen, mégha hülyeség is..?)

Szeptember 1.

2008-09-01T16:26:00.005+02:00

Szeptember elseje első pillantásra unalmas és lehangoló nap. Valahogy olyan barna, szürke, fakó sárga színekben játszik előttem. Én tavaszi-nyári lelkületű vagyok, igaz, hogy pont szeptemberben születtem, hat nap múlva. Mégis. Van valami nyomasztó a szeptemberben.

Mert jelzi a nyár végét, a barnás ősz kezdetét, az iskola kezdést, a színházi és egyéb évad kezdetét, a munkába visszaállást, a telekről visszatérést (jó, az inkább augusztus 20.), s a lelkünkben is valami határvonalat képez. Eddig minden olyan szép és könnyű volt, jobb esetben, vagy legalábbis sütött a nap, ami nekem a lételemem. Most meg jön az egyre több szürke ég, eső, latyak és a robot.

Pedig annyi minden történt már szeptember elsején.

Például akkor telepedett le az első fehér nő a Sziklás-hegységtől nyugatra, dacolva az indián és férfi hordákkal, belépve az akkori Oregon, ma Washington állam Walla Walla nevú településére. Akkor 1837-ben Narcissa Williamset és férjét gyanakodva meregette az ott élő sok-sok indián. Ők nem törődve ezzel elkezdték terjeszteni az igét, missziót alapítottak és életet adtak az első amerikai születésű fehér embernek regonban (sajnos a kislány aztán vízbe fúlt). Éltek éldegéltek, majd nemsoká kitört egy kanyaró járvány. Az indiánok a fehérekkel való kontaktus következtében kevésbé voltak immunisak a betegségre, eleve jól elkaptak már ezt-azt a fehérektől, és rohamos tempóban elkezdtek megbetegedni és meghalni. A fehérek jobban bírták, s talán azért is, mert a szóbeszéd szerint Narcissa főként csak testvéreit kezelte, ja mert ugye orvos is volt a drága, és az indián gyerekeket hagyta meghalni. A benszülöttek meg hiába vették észre ezt, attól még jól meghaltak. Végül azért nem hagyták ezt annyiban, és 1847-ben, Tiloukaikt indián vezető irányításával jól megölték őket.

Amíg Amerikában még csak itt tartottak, addigra Európa már sok sok mindenen túl volt. Például XIV. Lajos királyságán is, aki éppen szeptember elsejét dobta fel a talpát, 72 éves maratoni, Európa bajnok uralkodását bevégezvén.

Azrt más is halt meg e napon, bár később, név szerint Martha. Martha az utolsó vándorgalamb volt. Őseit kezdetben az amerikai őslakosok majd az európaiak kezdték levadászni. Azzal etették a disznókat. A végén egy centbe került egy galamb. Martha legalább nem így halt meg. Őt elfogták és a cincinetti állatkertbe zárták. A rabságot nem bírván halt meg 1914-ben. Béke poraira. (Galamb=béke, hihi)

Haláltról a születésre térve nem tudnék túl sok neves személyt mondani, aki e napon született. De azért említsünk meg Platonovot, az orosz írót, szüetett 1899, Madhav Mantrit, az indiai krikettjátékost, mert az jó, Vittorio Gassman, a béna olasz színészt, Gloria Estefant és a Ceausescu fiát.

A keleti ortodox vallásban e napon kezdődik az új egyházi év.

Szingapúrban ez a tanárok napja. Oroszországban meg a tudásé.

Amúgy meg 1991-ben Üzbegisztán e napon függetlenedett a Szovjetuniótól.

Ja, és e napon támadta meg Németország Lengyelországot, 1939-ben.

Egy katonai pucccs után 1969-ben Kadafi ezredes e napon került Líbia élére.

És e napon jöttek rá a francia zsernyákok, hogy Diana sofőrje baromi sokat ivott a végzetes baleset előtt.

S más vízekre evezve még egy jelentős dolog történt e napon, s csupán csak két évvel ezelőtt: Luxemburg, elsőként a világon, teljesen átállt a digitális televíziózásra.

Ja, és ezen a napon lehet elkezdeni osztrigát enni (mert ugye ez az első R betűs hónap).

Van két üveg borom és két napom

2008-08-29T02:01:00.004+02:00

Már csak kettőt kell aludni, és és és és itt van kire mindig is vártam.

És hogy ellopták a telefonom tegnap? Leszarom.
És hogy még mindig kaliforniai időszámítás szerint élek? Azt is.
És hogy az alkohol nem egészséges? Cöcöcö
És ha kenyéren és vízen élnék? Azt sem érdekelne. Na, nem mintha nem úgy lenne, de az csak kulináris igénytelenségem miatt van, s mindez meg fog változni hamar, s ma azért Gergő jóvoltából becsúszott egy kis Serrano sonka és gomolya sajt, na meg sonkába tekert juhsajt is..s erre ráadásként jött egy finom csirkés szendvics is anyukámnak köszönhetően. (Á, nem vagyok másokra utalva..)

Szóval minden jó, ha a vége (szombat) jó. És jó.

Öszvérek a bináris kódrendszerben

2008-08-27T17:33:00.009+02:00

Sokkal jobb lenne, ha nem kettő, hanem legalább négy nem létezne a Földön. Férfi, Nő, Mzper és X. Vagy mittomén. A lényeg, hogy úgy sokkal változatosabbak lennének az emberi kapcsolatok.

Így minden olyan egyszerű, mindent csak két oldalról lehet nézni, és mindent lehet ilyen primitív szinten értelmezni: Ő nő, ezért ilyen, Ő férfi, ezért olyan. Ő Nő , ezért ezt teheti, én Férfi,ezért ezt tehetem. Nő és nő, férfi és nő, férfi és férfi kapcsolatok, azt annyi. Ha többfélék lennénk, akkor legalább kilenc ilyen viszonyféle lenne...És akkor még a transzszexualitás adta további izgalmas lehetősegekről nem is beszéltem.

De így? Olyan unalmas. Olyan túl kézenfekvő megoldásokat adó, könnyő érveket és sötét szemüvegeket teremtő ez a rendszer. Minden megmagyarázható a nemmel, mindenki nézhető csak ez alapján, így olyan nevetségesen korlátozott minden. Mintegy bináris kódrendszerben éljük le az egész életünket. S néha ez olyan de olyan unalmas. Persze csak ezért nem leszek transszexuális, ám amikor nagyon beszűkültek az emberek körülöttem, akkor csak egy kicsi időre is, jó lenne a neutrális nemhez tartozni, s öszvérként vágtázni át a billiószor lejátszott, unalomig ismert folyamatok felett. De leginkább nem az zavar, hogy külsőre csak kétfélék vagyunk, hanem az, hogy sokan azt hiszik, hogy valóban csak kétfélék vagyunk.

De mivel nem ez a helyzet, s földönkívüliek sem jönnek, hogy tarkítsák ezt a fekete fehér világot, ezért hát nekünk kell tenni, hogy azért csak ne legyen minden ilyen 1-0-ás. S ez végülis egy izgalmas feladat.

Én élvezem is, csak néha beletörik a bicskám, vagy helyette mondjam inkább, a bukszám?

Ezt sem ismeri fel?

2008-08-22T17:36:00.003+02:00

A végén még "Unknown Artist" fogja vezetni a Last Fm-es hallgatási listámat.

És közben még azt is az arcomba vágja, hogy invalid artist name. Tudatlan.(Persze, ez francia zene, azt biztos diszkriminálják. Végülis érthető.)

"Life is too short to be a lier." Nem nagy cucc, de épp ezt énekli ő. Az invalid énekesnő alias Marie Cosmos.

Materializmus

2008-08-22T00:23:00.002+02:00

Hiába én már egy újabb generáció tagja vagyok, még mindig hiszek benne, hogy jól rá kell csapni, és akkor megjavul.

A tuti

2008-08-20T18:31:00.002+02:00

Sukoró, lemenő nap. Laptop az asztalon. Kávé, keksz. Műanyag asztal és székek. Dolgozom. Cikket írok a cseresznyefa alatt. Annyi szent, hogy nem rossz ez így.

A blogról, utoljára

2008-08-17T14:39:00.008+02:00

(Nem írok többet a blogról, blogozásról, mert unalmas lesz, és a sok önreflexió és magamra mutogatás során elveszik a tartalom. Na jó, csak most még egyszer, utoljára.)

Mosogatás közben jöttem rá, két tányér között, hogy a blogozás a 21. század talán egyik legjobb magányosság űzőjévé lépett elő. Persze sok minden másra is jó. De az otthon egyedül kelő, fekvő, élő arcoknak, vagy esetleg társ mellett élő, de mégis magányos lényeknek ez egy jó megoldás a figyelemelterelésre. Én is felkeltem, kávé, könyv, aztán hirtelen egyedül lettem, amit nem igazán szeretek. De aztán most mégis jó, hisz két és fél órája csak ülök a gép előtt, görnyedt háttal, egy szál pólóban és bugyiban, reggeli nélkül, éhségre nem is figyelve, s minden figyelmem csak a blogvilágé. Jól behúzott a gép, a net, a blogfaszkodás, és királyul felhangolta kedvemet. S én még nem is vagyok magányos, csak pillanatnyilag, úgy szólván permomentán épp egyedül vagyok egy kicsit hosszabb távon, mint szeretném. De, aki totál magányos, annak ez egy megváltás lehet.

Valahogy úgy képzelem, a magányosság elleni harc talán a füvekkel, fákkal, kaktuszokkal, az akkori, ősi kábító szerekkel kezdődött, aztán jött az alkohol, majd a könyv, majd mozi, a sötét termek rejteke, ahol még láthatatlan társra is lehetett találni a szomszéd ülés felé tapogatva, aztán átvette a hatalmat a tv, a tv és a tv, és ezek mind együtt, aztán a kábítószerek, míg mára pedig már nézünk is, szédülünk is, bódulunk is, de írunk is. És ez új. Persze a napló mindig is volt, mint a párna alá rejtett könyv, a titkok örzője, érzések feldolgozója. De ez a napló mára megnyílt. Úgy a jó, ha mások is olvassák. Úgy a jó, ha a többi napló. és egyéb írótárssal kapcsolatba lépünk. És így nemcsak magával az írással enyhül az egyedüllét, hanem a kapcsolatteremtéssel.

Hé, nem is vagyok egyedül ebben a tátongó világban! - jön a rádöbbenés. Hujjé, nem is vagyok egyedül ezekkel az ostoba/okos gondolatokkal! És így egy újabb, végtelen emberi hálózat nyílik meg előttünk.

S már nem is vagyunk olyan magányosak. Legfeljebb baromi éhesek.

UI: Ja, szóval magyarán van egy újabb dolog, amivel elcseszhetjük az időnket.

A legeslegjobb dolgok az életben..

2008-08-17T14:03:00.003+02:00

Ha rákeresel "a legjobb dolgok az életben" sorra, ez a blog jön ki második helyen a találatoknál.
Ez szép. Ennek örülni kell. Vagy mi. Pozitív energiáim én így küldöm szét a világba. Hihi.

Persze igyekszem máshogyan is. Csak úgy nem mindig jön össze.

A sarokba szorított őszinteségről

2008-08-17T13:26:00.005+02:00

Hiába a blog arra van, hogy mindent leírjak, amit csak szeretnék, őszinte legyek és könyörtelen, valójában mégsem tehetem ezt meg. Mert írnék még többet is, ami nyomja lelkem, de nem lehet, mert akikről szólna, vagy akikre vonatkozna, azok is olvashatják, és akárhogy is vigyázok, kertelek, finomítok rajta, rájönnének, hogy róluk van szó.

És ezt nem tehetem meg. Sértheti őket, hogy miért írok személyes dolgainkról,vagy miért osztom meg a világgal a velük kapcsolatos érzéseimet, vagy egy helyzettel kapcsolatos gondolataimat.

Persze ezt nem bántó célzattal tenném, hanem mert vagy nem vagyok biztos magamban, vagy azért, mert kiváncsi lennék rá, hogy más mit gondol bizonyos helyzetekről, kinél hogy van ez.

Vagy csak úgy. Mert jó.

Ti hogy oldjátok meg/fel ezt az alapvető konfliktust?